Weöres Sándor
A Nyugatról
A Nyugat majd a Magyar Csillag volt az a folyóirat, ahol nemzedéktársaimmal megszólalhattunk. Megvolt a publikációs lehetőség előnye, maga a megjelenés ténye és az önkontroll lehetősége, és hátránya is: hiszen anélkül, hogy a Nyugat mindenkori szerkesztője akarta volna, kissé konzervatívvá váltunk.
Rám elhatározó, lenyűgöző hatást gyakorolt Füst Milán és elsősorban költészetének sodró ereje. Ez az erő, a versekbe zsúfolt hatalmas gondolatok s drámai izzása meglehetősen szokatlan volt a mi költészetünkben, ahol divat volt a szavakat békésen egymás mellé rakosgatni. Füst Milán zengő mondatai úgy tomboltak, mint a vihar, s zúgásukból szokatlan távlatokat, perspektívát sejtettem meg.
A Nyugat volt az a fórum, amely megteremtette a modernül való megszólalás lehetőségét, kiteljesítve ezzel a Hét és az Auróra-Almanach kezdeményeit. Igyekezett az európai irodalomtól való lemaradásunkat behozni, és lépést tudott tartani – ha nem is minden vonatkozásban – korának korszerű áramlataival. Nagy érdeme volt a folyóiratnak a korszerűség igénye, amely abban a korban sajátos helyet biztosított számára.
