Kuczka Péter életrajza

(1923–1999)

1923. március 1-jén született Székesfehérváron, 1999. december 2-án hunyt el Budapesten. Költő, műfordító, szerkesztő. 1941 és 1945 között közgazdasági egyetemet végzett, majd tisztviselő, könyvelő lett. 1945-től író, újságíró, szerkesztő. 1947-ben az Emberség című lap lírikusa. 1956-ig különböző szakszervezeti, MDP-tisztségeket viselt. 1948 és ’56 között dolgozott az MDP kultúrpolitikai osztályán, szervezőtitkára volt a Magyar Írószövetségnek, majd az Irodalmi Újság munkatársa lett.
1953-ban a Nagy Imre-kormány felkérésére országjárásra küldték az írókat. Sarkadi Imrével Hajdú és Szabolcs–Szatmár megyébe utazott. Ekkor írta meg híressé vált Nyírségi Napló című versciklusát, amely számvetés az ország állapotáról, valamint az eszme és a valóság között tátongó szakadék felismerésének dokumentuma. A versciklus a Rákosi-hívők, valamint a Nagy Imre kormánya mellé állt írók között azonnal vita tárgya lett. A szakirodalom többek között a versciklustól eredezteti az „írók lázadását”.
1953 és ’56 között politikai vitákon politizálva előkészítője volt Rákosi bukásának, az ’56 közepén bekövetkezett fordulatnak, majd a forradalomnak. A forradalom alatt Nagy Imre kormányát támogatta. Nevéhez fűződik a megjelenés előtt betiltott Életképek című folyóirat szerkesztése is, amely a háború utáni nemzedék lapja lett volna, de a forradalom bukása megjelenését megakadályozta.
1956 után a forradalom „szellemi előkészítéséért” és a forradalomban való részvétele miatt 1964-ig eltiltották a publikálás lehetőségétől. 1958-ban állást kapott a Képcsarnok Vállalatnál, majd dolgozott az Országos Idegenforgalmi Tanácsnál, a Lapkiadó Vállalatnál és a Móra Könyvkiadónál. 1964-től versei folyóiratokban megjelenhettek ugyan, de önálló kötetet nem adhatott ki.
A kényszerű hallgatás idején fordult érdeklődése a film, a tudományos-fantasztikus irodalom, a jövőkutatás és a futurológia felé. Ez utóbbiak hazai megismertetésében és szervezésében úttörő szerepe volt. Nevéhez fűződik a Kozmosz fantasztikus könyvsorozat, majd 1972-től a Galaktika című folyóirat szerkesztése, amely számos egyéb díj mellett elnyerte Európa legjobb tudományos-fantasztikus folyóiratának díját. Írt kritikákat és riportokat (Film Színház Muzsika; Kritika; Tükör), tanulmányokat, novellákat és „íróasztala fiókjának” verseket.
1955-ben megjelent Jónapot! című kötete után csak negyven évvel később jelent meg új könyve, Út a folyóhoz címmel, amely szűk válogatás az 1957 és 1993 között írt versekből.
Számos nemzetközi kitüntetést kapott a tudományos-fantasztikus irodalom kiadásáért, népszerűsítéséért.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1949 – Baumgarten-díj
1950 – József Attila-díj
1954 – Kossuth-díj
1998 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
 
 
Az életrajzot Szepes Erika írta.