P.
03.
|
szeptember 3.
A pénzben már úgy hittek, mintha ez a jelkép önmagában fegyver és méltányosság is lenne, mintha a pénz maga lenne a biztonság, melyről oly sokat, oly aggályosan és szorongó hangsúllyal beszéltek. Azt hitték, a pénz varázslat, és mégis, minden és mindenki meghátrál a meztelen pénz sugárzása elől. Ez a hit már vallásos volt, áhítatos. Már nem is gazdasági vagy társadalmi kérdés volt számukra a pénz, hanem état d’âme, a lélek egy állapota, teljes betöltöttség. Így várták, hogy a pénz csodát tesz.
(Bizánc) |