Lakatos István életrajza

(1927–2002)

1927. április 26-án született Bicskén. Középiskoláit Tatán és Zalaegerszegen, az egyetemet Budapesten végzi. Munkáival a Válasz, a Magyarok, a Sorsunk, az Újhold és más folyóiratok hasábjain 1947 óta szerepel. 1949 januárjában Baumgarten-díjat kap.
1954-ben Bessenyei-kör néven megalapítja a Petőfi-kör elődszervezetét, 1955-ben a Petőfi-kör vezetőségi tagja, ugyanebben az évben kizárják a vezetőségből. 1956-ban a Magyar Írószövetség elnökségének tagja. 1957 márciusában letartóztatják; 1959-ben nyeri vissza szabadságát. 1968-ban, 1973-ban, 1982-ben, 1988-ban és 1989-ben kiadói nívódíjakat kap fordításaiért és eredeti munkáiért.
1971-ben van az első szerzői estje az Eötvös Klubban, Keresztury Dezső bevezetőjével. 23 évi szünet után, 1972-ben jelenik meg második verseskötete. 1975-ben visszaveszik a Magyar Írószövetségbe. 1982-ben megkapja a Művészeti Alap Irodalmi Díját műfordítói életművéért és a Graves-díjat az év legszebb verséért (Atrium mortis), 1983-ban pedig a József Attila-díjat.
1985-ben van a második szerzői estje a Fészek Klubban; ugyanott Szőllősy András triójának bemutatója: Töredékek Lakatos István verssoraira. 1985-ben Déry Tibor-jutalomban részesül. 1986-tól tagja a Magyar Írószövetség választmányának. Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel közösen megindítja az Újhold-évkönyveket. 1986–87-ben, majd 1989–90-ben a Soros Alapítvány kétéves ösztöndíját nyeri el.
1987-ben, hatvanadik születésnapja alkalmából az Egyetemi Színpadon Újhold-estet rendeznek a tiszteletére, 1988-ban portréfilmben ismerheti meg őt a televízió nézőközönsége. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják, ez év októberében kitüntetik a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíjával. 1993–1996-ig a Magyar Könyv Alapítvány kurátora, majd elnöke. 1995-ben kap Kossuth-díjat; ősztől ismét tagja az Írószövetség elnökségének. 1997-ben Kovács Sándor Ivánnal és Németh G. Bélával közösen újraszerkesztik a korábban Hét évszázad magyar versei címen közismert gyűjteményt, amelyet Hét évszázad magyar költői címen adnak közre.
2002. május 6-án, életének 76. évében hunyt el.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1949 – Baumgarten-díj
1968, 1988 – az Európa Könyvkiadó Nívódíja
1973 – a Magyar Rádió és Televízió Nívódíja
1982 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja
1982 – Graves-díj
1982 – a Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja
1983 – József Attila-díj
1985 – Déry Tibor-jutalom
1986–87, 1989–90 – a Soros Alapítvány kétéves ösztöndíja
1991 – az 56-os Forradalom Emlékérme
1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
1993 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
1995 – Kossuth-díj
 
 
Az életrajzot Kovács Sándor Iván írta.