Gyurkovics Tibor életrajza

(1931–2008)

Budapest–Rákosfalván született, 1931. december 18-án. Költő, író. Édesapja, Gyurkovics Henrik jogot végzett, 1938 és 1945 között a Százados Úti Székesfővárosi Községi Kenyérgyár igazgatója, három évig hadifogoly, majd segédmunkás. Édesanyja Riedel Gizella, egy jómódú tejkereskedő lánya.
Gyurkovics Tibor 1942 és 1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt, az iskolák államosítása után ez az intézmény Ady Endre Gimnázium néven működött tovább. Itt érettségizett 1950-ben. Származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta.
Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál volt normás, éjszakai műszakban, végül szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953 és 1955 között pszichológusi oklevelet szerzett az ELTE BTK-n. Mindkét intézményben József Attiláról írta szakdolgozatát, kutatási témája a költő verseiben megnyilvánuló szinesztézia elemzése volt.
1955–1957-ig a Gyógypedagógiai Főiskola előadója, majd tanársegédje volt, közben a Főiskola Csalogány utcai gyakorlóiskolájában értelmi fogyatékosokkal foglalkozott. 1956-ban a forradalmi bizottság elnöke lett a Főiskolán, ezért később meghurcolták, elveszítette állását. Egy évig kisegítő iskolai tanárként működött Kőbányán, majd 1958 és 1960 között vezető pszichológus volt a József utcai központi gyermekgondozóban. 1960-tól 1968-ig az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben dolgozott pszichológusként a női zárt osztályon, majd a férfi ambulancián, később a munkaterápiás osztályon. Itteni tapasztalatai számos regényében és versében megjelentek (Ne szeress, ne szeress; Pótmajom, és a Lipóciában versciklus a Kenyértörés című kötetben).
1968-tól írásaiból élt, bár voltak más kötöttségei is. Így a Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője 1966-tól 1970-ig, 1988 és 1992 között a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja, 1989–1991-ig az Új Idő szerkesztő bizottsági tagja. 1991-től a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője, 1992-től az azonos című folyóirat alapítója és szerkesztő bizottsági tagja volt. 1991 és 1995 között a Magyar Írókamara társelnöke, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, 1994-ben a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa (fél évig), 1995-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke.
Első feleségétől, Salzmann Máriától négy gyermeke született: Gertrúd (1957), Dorottya (1958), Rita (1961) és Mónika (1966). Második felesége Németh Kornélia, harmadik Földváry Györgyi.
Verseket 15 éves kora óta írt, első verseit Hárs László közölte a Népszavában. A Vigilia 1958-as májusi számában Rónay György mutatta be költeményeit (Varázsló; Erdei manó tánca; Hajnal). Első mesterei és példaképei Weöres Sándor és Pilinszky János. Első verseskönyve, a Grafit 1961-ben jelent meg. Összesen 63 kötetet publikált – halála után további nyolcat adtak még ki.
Sokoldalú szerző volt. A versek mellett regényeket, elbeszéléseket, lírai esszéket, (többnyire groteszk) színműveket és publicisztikát is írt, ezért nevezték őt ketten is – Szeghalmi Elemér és Hernádi Gyula – a magyar irodalom pentatlonistájának, illetve öttusa-bajnokának. Ötvenedik kötetében saját családjának állított lírai monumentumot: Alibi – szubjektív regény, vagyis konfesszionális hazugság. (Megjelent a Hitelben 1996 és 1998 között, hét folytatásban.) Évekig volt állandó publicisztikai rovata a Lyukasórában, a Premier című színészmagazinban és a Kisgazdapárt hetilapjában, a Kis Újságban.
A Kráter Kiadó 2001-től jelentette meg Hétfátyol címmel életmű-sorozatát.
Hosszú betegség után, 2008. november 16-án hunyt el Budapesten. 
 

Fontosabb díjak, elismerések: 
 
1982 – József Attila-díj
1985 – IBBY-díj
1987 – Bölöni-díj
1992 – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
1992 – Erzsébet-díj
1994 – Kossuth-díj
1997 – Magyar Örökség Díj
2001 – A Magyar Művészetért Díj
 
 
Az életrajzot Tasi József és Ézsiás Erzsébet írta.
A szerző fényképét Fejér Zoltán készítette (1988).