KERESÉS

a PIM.hu-n gyűjteményekben telefonkönyvben

// RÉSZLETES KERESÉS

Tulajdonképpen a Lukács uszodában kezdődött a kapcsolat.

Ez még 1977 tavaszán történt, két évvel a Sorstalanság meglehetősen visszhangtalan hazai megjelenése után. Valaki elmondta Kertész Imrének, hogy a Neue Zürcher Zeitungban írtak a regényéről. Némi nehézségek árán Kertész megszerezte a példányt, s előbb egy rövid, majd egy kicsit hosszabb köszönő levelet írt a kritika szerzőjének, a Genfben élő Eva Haldimann-nak. Egyebek között így fogalmazott: "A napilapok foglalkoztak vele, noha olyan okos, lényeglátó beszámoló, mint a Magáé, természetesen nem látott napvilágot."

Innen kezdve Kertész Imre több-kevesebb rendszerességgel levelezett a magyar származású kritikusnővel. Eva Haldimann 1947-ben került ki Svájcba, ahol a Zűrichi Egyetemen 1951-ben angol-francia összehasonlító irodalomból doktorált és 1959-ig középiskolai tanár volt. Az 1960-as évek elején kezdődött irodalomkritikusi pályafutása a Neue Zürcher Zeitungnál. 1963-ban került a kezébe Németh László Égető Eszter című regénye, s ahogy maga írja: "újra felébredt bennem az érdeklődés az ország, meg az írói iránt". Ez az érdeklődés oda vezetett, hogy néhány éve könyve jelent meg az elmúlt 30 év kortárs magyar irodalmárairól írt kritikáiból, esszéiből, amelyben Németh Lászlótól Déry Tiborig, Estreházy Pétertől Mándy Ivánig, szinte minden jeles szerzőről szó esik.

Kertész Imre Eva Haldimannhoz írt 60 levele előbb tavaly jelent meg németül - jóllehet a levelezés magyarul folyt -, az író 80. születésnapja alkalmából, a Rohwolt kiadó gondozásában. A kritikusnőnek csak két levele szerepel a kötetben: az egyiket akkor írta Kertésznek, amikor meghalt az első felesége, a másodikat, amikor értesült a Nóbel-díjról, s ahogy írja: sírt örömében. Az író levelei részben magántermészetű közléseket tartalmaznak - hová utazik, mit tervez, hol szeretne találkozni a kritikusnővel és férjével -, de számot ad írói, emberi közérzetéről is. Egy alkalommal mellékeli azt a szövegét is, amely az Irószövetségből való kilépését tartalmazza, válaszul - az akkor ott alelnök - Csoóri Sándor antiszemitának tartott tanulmányára.

A Haldimann-levelek most - a Magvető jóvoltából - megjelent magyar kiadását az Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Szörényi László mutatta be hétfőn este a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a termet zsúfolásig megtöltő, mintegy 200-250 fős közönségnek. Egyben bemutatta Hafner Zoltán ugyancsak most megjelent Kertész-bibliográfiáját, amelyben többségében magyar, degy egyúttal idegennyelvű forrásokat is tartalmaz, mint kiderült, még perzsa címek is találhatók benne.

Az est második részében Kertész Imre készülő A végső kocsma című regényéből olvasott fel. A főhős, maga is író, a bibliai Lótról szeretne regényt írni. Gondolkodásában azonban minduntalan buktatók kerülnek elő. Például, hogy mi is volt igazán Szodoma bűne, ahonnan az ártatlan Lót menekül. A szexuális élvhajhászaton túl nem egy parancsuralmi rendszer késztette-e menekülésre a tiszta férfiút? Igaz, a főhős azt is mondja, hogy ha meg akarjuk érteni a világot valamilyen bűnt kell elkövetni. A regénybeli szerző azonban, aki szerint "az élet nem az emberre mértezett állapot", a halállal foglalkozik, mindenekelőtt azzal a "szellemi érzéstelenítéssel", amellyel a gondolkodás védekezik a halál ellen.
Kertész Imre félórás felolvasását nagy tetszéssel és tapssal fogadta az írókból, filmesekből, esztétákból és civilekből álló közönség.

Forrás:

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=269009