Somlyó György életrajza

(1920–2006)

Balatonbogláron született 1920. november 28-án. Költő, író, műfordító, esszéista. Szülei Somlyó Zoltán és Bolgár Margit. 1930-ig anyai nagyszülei balatonboglári otthonában nevelkedik, 1926-tól az ottani állami népiskolába jár. 1930-tól Budapesten él, az V. kerületi Állami Bolyai Reáliskola növendéke, itt is érettségizik.
Első verse (Pogány zsoltárolás – József Attila halálára) Az Újságban jelenik meg 1938. január 10-én, első kötete, A kor ellen, a következő évben. Első versfordításkötetét, a Skót balladákat, 1943-ban jelenteti meg az Officina kiadó. 1940–43-ban, majd 1945–46-ban újabb 3 félévre a Pázmány Péter Tudományegyetemen „vendéghallgató”, de végbizonyítványt nem szerez. 1946–48-ban 3 félévig a párizsi Sorbonne hallgatója, ahol főként filozófiai, magyar–francia irodalmi, folklorisztikai tanulmányokat végez. 1941. október 1. és december 31. között van először munkaszolgálaton, 1944-ig még többször behívják.
1946-ban rövid ideig irodalmi előadó a Fővárosi Népművelési Központban. Az Újholdnak második számától társszerkesztője. Novembertől 1948 júliusáig (kis megszakításokkal) a francia állam írói ösztöndíjával Párizsban él. Hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja 1948–49-ben, 1949–50-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban, 1950–53 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti. 1950-ben kapja első József Attila-díját. 1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára. 1953–54-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál. A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője 1954–55-ben.
1957-ben megszületik Bálint fia. 1962-ben a Károlyi Alapítvány ösztöndíjával egy hónapot Vance-ban tölt. 1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára; részt vesz a knokke-le-zoute-i költői biennálén. Ebben az évben jelenik meg első francia nyelvű verseskötete, a Souvenir du Présent (Seghers, Párizs). 1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője. 1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion című többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője. 1971-ben vitaindítójával kezdődik a knokke-le-zoute-i költői biennálé. 1974-ben jelenik meg a Contrefables, második francia nyelvű kötete (Guillevic fordításában és előszavával, a Gallimard-nál). Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén, amely a Philoktétész sebe című monográfia (1980) előzménye. 1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát; a párizsi Poésie című folyóirat szerkesztőségének levelező tagja lesz; megjelenik első regénye, az Árnyjáték. A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják 1978-ban. 1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozón, az International Writing Program (Iowa City, USA) vendége szeptembertől decemberig. Az Iowai Egyetem Honorary Fellow of Writing-jává választja. 1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát (Officier dans l’Ordre des Arts et Lettres); szeptemberben a Liège-i nemzetközi költői biennálé egyik elnöke; Firenzében megjelenik Weöres Sándorral és Rákos Sándorral a Trilogia di Poeti Ungheresi című kötetben. 1985-ben  (majd 1992-ben ismét) megkapja a Magyar Írószövetség Forintos Díját. 1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával, megjelenik Que cela című harmadik francia nyelvű kötete.
1988-tól nyugdíjas, ekkor jelenik meg Csányi Lászlótól az első róla szóló monográfia. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1996-ban a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékéremmel tünteti ki; ugyanebben az évben az Orpheus című folyóirat összeállítással köszönti. 2004. július 12-én Pablo Neruda-emlékérmet kapott. 
2006. május 8-án hunyt el.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1950, 1951, 1954, 1966 – József Attila-díj
1970 – a Munka Érdemrend arany fokozata
1984 – a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozata (Officier de l’Ordre des Arts et des Lettres)
1985, 1992 – Forintos Díj (Magyar Írószövetség)
1987 – Déry Tibor-jutalom
1990 – a Magyar Köztársaság Zászlórendje
1992 – Kassák Lajos-díj (Soros Alapítvány)
1994 – Magyar P. E. N. Emlékérem
1994 – Illyés Gyula-díj
1996 – Gabriela Mistral-emlékérem (Chile)
1997 – Kossuth-díj
1998 – Pro Urbe Budapest
2000 – a Jelenkor Kiadó Könyvdíja
2001 – Füst Milán-díj
2004 – Pablo Neruda-emlékérem
 
 
Az életrajzot Zsoldos Sándor írta.
A szerző fényképét Lucien Hervé készítette.