Bertók László életrajza

(1935–)

1935. december 6-án született a Somogy megyei Vésén, paraszti családban. Író, költő. Csurgón érettségizett 1954-ben. Mivel egyetemre nem vették föl, 1955-ben postai tisztviselő lett Marcaliban. 1955 augusztusában verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe került, ennek dokumentációját Priusz (1994) c. prózai művében adta közre. 1959–1963-ban elvégezte a pécsi tanárképző főiskola magyar–történelem szakát, 1970–1973-ban a budapesti ELTE könyvtáros szakát. 1965 óta Pécsen él, felesége óvónő, fia programozó, internet-szakember.
1959-től Nagyatádon, 1965 és 1977 között a pécsi tanárképző főiskolán könyvtáros. 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig főmunkatársa. 1992–93-ban a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1975-től a Jelenkor című folyóirat szerkesztőségének tagja, 1999-től főmunkatársa.  
Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. Fiatal költőként szellemi kapcsolatot tartott Fodor Andrással, Takáts Gyulával, Csorba Győzővel. A „priusz” miatt igen későn, 1972-ben jelent meg első önálló verseskötete, a Fák felvonulása. Korábban a Lengő fényhidak (1964) három szerzős – Makay Idával és Galambosi Lászlóval közös – antológiában közölték. Második önálló kötetére, az Emlékek választására (1978) is sokáig kellett várnia. Közben irodalmi életrajzot írt Csokonai Vitéz Mihályról és Vörösmarty Mihályról, 1984-től hasznos bibliográfiai munkákat tett közzé.
A Tárgyak ideje (1981) óta kötetei folyamatosan, a termés ritmusa szerint jelennek meg. Érdemes külön kiemelni a következőket: Hóból a lábnyom (válogatott és új versek), 1985; Három az ötödiken (243 szonett), 1995; Válogatott versek, 1999; Valahol, valami, 2003; Háromkák, 2004; Platón benéz az ablakon (versek 1954–2004), 2005; Hangyák vonulnak, 2007.
Bertók László költészetéről gazdag és igényes szakirodalom szól. Emlékezetes esszéket írt róla Ágh István, Tandori Dezső, Domokos Mátyás, Margócsy István; kötetnyi elemzést publikált Széles Klára és Csűrös Miklós; monográfia értékű „beszélgetés és tanulmány”-kötetet jelentetett meg Nagy Imre. 2005-ben Talán a kérdezés... címmel, Ágoston Zoltán válogatásában és előszavával jelent meg kötet a róla szóló írásokból. Recepciója rangos és folyamatos, és erre azzal szolgál rá, hogy bár nem lesz hűtlen önmagához, rendkívül változatos a versforma és hangnem tekintetében.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1973 – Radnóti-díj
1982 – József Attila-díj
1983 – Janus Pannonius-díj
1986 – Az Év Könyve Díj
1989 – Graves-díj
1990 – Déry Tibor-jutalom
1991 – Szinnyei Júlia-díj
1993 – Kortárs-díj
1993 – Weöres Sándor-díj
1995 – A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje
1995 – Pro Civitate Pécs 
1997 – A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj
2004 – Kossuth-díj
2004 – Vése díszpolgára
2008 – Artisjus Irodalmi Díj
2008 – Pécs díszpolgára
2012 – Nagyatád díszpolgára 
 
 
Az életrajzot Csűrös Miklós írta.
A szerző fényképét Tóth István Csaba készítette (1988).