Kertész Imre életrajza

(1929–)

1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképpen tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra. Ezt követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. Felsőfokú végzettsége nincs.
Az 1955 és 1960 között létrejött írásokban született meg az 1960-tól 1973-ig írt első regény, a Sorstalanság gondolati alapanyaga. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Az utóbbi időben (állandó budapesti lakhelyének megtartása mellett) az év egy részét Berlinben tölti, itt kutathatók kéziratai, levéltári anyagai is.
Első regénye már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják.
A regényeket és az önéletrajzi jellegű könyveket (Gályanapló, Valaki más) olvassák a miméziselv alapján készült önéletrajzi jellegű művekként, mások pedig, ezt cáfolva, nyelvileg megszerkesztett műalkotásokként. Kertész Imre írásainak fő problematikája – az eddigi értelmezések tükrében – a totalitarizmus emberének szabadsága. Auschwitz, sőt a történelem lezárhatatlansága, jelesül: „az »Auschwitzon túli« tapasztalat horizontját nem engedi érvényesülni” (Szirák Péter) – a probléma centrális jellegére utal, hogy A száműzött nyelv (2001) című kötetben a Holocaust szót már nagy kezdőbetűvel írja. Ugyanígy fontos az írásokban megjelenő emberek által képviselt gondolkodásmódok, különböző nyelvi világok egymással való kibékíthetetlensége.
Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő, rendkívül népszerű filmet.
Nagy sikere van német nyelvterületen, összegyűjtött művei a Rowohlt kiadó gondozásában jelennek meg, angolul a Random House adja ki, s mára a világ minden nagy nyelvére lefordították legalább egy könyvét – így a Sorstalanság hindi és arab nyelven is olvasható.
Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.
1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Becsületrend (Pour le Mérite) tagja. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én első magyarként tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal.
2002: Budapest díszpolgára. 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktorává avatták. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések: 
 
1983 – Füst Milán-jutalom
1986 – Forintos Díj
1989 – Aszu-díj
1988 – Artisjus Irodalmi Díj
1989 – József Attila-díj
1989 – Déry Tibor-jutalom
1990 – Az Év Könyve-jutalom
1990 – Örley-díj
1992 – a Soros Alapítvány Életműdíja
1995 – a Soros Alapítvány Díja
1995 – Brandenburgi Irodalmi Díj
1996 – Márai Sándor-díj
1997 – a lipcsei könyvvásár nagydíja (Literaturpreis für die europäische Verständigung)
1997 – Friedrich Gundolf-díj (a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíja)
1997 – Kossuth-díj
1997 – Jeanette Schocken-díj
1997 – a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja
2000 – Herder-díj
2000 – a Die Welt irodalmi díja
2002 – Hans Sahl-díj
2002 – YIVO életműdíj
2003 – a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)
2004 – Corine-díj
2004 – Goethe-érem
2009 – Jean Améry-díj
2011 – Grande médaille de Vermeil (Vermeil-nagyérem, Párizs)
 
 
Az életrajzot Balogh Endre írta.
A szerző fényképét Isolde Ohlbaum készítette.