Márai Sándor

Nyitólap
A honlapról
Életrajz
A hónap Máraija
Bibliográfiák
Márai a PIM-ben
Újdonságok
Szakirodalom
A Márai Sándor-díj
Márai a Pimmédián
Ugródeszka
 

Márai idézetek

Cs.
09.
február 9.
Kezdte észrevenni, hogy a boldogságot nem lehet magántulajdonnak tekinteni, amelyre egy napon szert tesz az ember, mint egy örökségre, s aztán csak ápolni kell és vigyázni rá, hogy el ne lopják vagy ne veszítsen értékéből. A boldogságot tulajdonképpen minden félórában, minden percben újra és újra fel kellett találni, teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezett, s általában inkább fárasztó volt és idegesítő, mint megnyugtató és jóleső.     
 (A sziget)

    február   
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829    
PIM főoldal

A Teljes Napló 1950-1951

A sorozat hetedik kötete az Ünnepi Könyvhét újdonsága

Milyen élményeket szerzett első olaszországi évei alatt Márai? Megtalálhatja-e helyét a háború utáni Európában egy magyar író?

Ezek és még sok más kérdés foglalkoztatja az emigráns írót, akinek nevéről (immár végleg) lehullott az ékezet. Bármilyen csodás hely a Rózsadombhoz hasonló Posillipo, bármennyire gazdag az itáliai kultúra, nem tudja feledtetni a hazát, az igazit. S bár megőrzi az eddigi kötetekből megismert iróniáját (Nem rossz ötven évesnek lenni. A köd lehull szemünkről, az ember tisztábban lát... Ugyanakkor cserélni kell a szemüveg dioptria-számát), e két év termésének lenyomatát mégis talán legjobb verse, az 1951 nyarán írt Halotti beszéd őrzi. A kétségek között hányódó író számvetése így zárul az év végén: De van valami különös kietlenség bennem és körülöttem is. Nincs hazám, talán ez. És már nem vagyok fiatal.