Korán kialakult mind baloldali politikai elkötelezettsége, mind természetszeretete, részben édesapja révén, aki szocialista és madárbarát volt. Különösen Jim Crace korai regényeiben a személyesség a politikával találkozik, a szorosan kötött közösségek ősrégi életstílusát a haladás erői fenyegetik. Színhelyei a Vesztegzár júdeai sivatagától A kövek ajándéka  kőkorszaki falujáig terjednek, egészen jelenlegi lakóhelyéig, az Árkádia Birmingham városáig.

Crace kapcsolata Birminghammel, valamint Nyugat- és Közép-Angliával 1965-ben kezdődött, amikor beiratkozott a Birminghami Kereskedelmi Főiskolára a Londoni Egyetem külső hallgatójaként. A diploma megszerzése után több évet töltött Szudánban és Botswanában a VSO (önkéntesek nemzetközi szervezete) munkatársaként, majd visszatért Nagy-Britanniába, Birminghamben telepedett le, ahol azóta is él. A birminghami fémipar és műszaki kereskedelem válsága adta az ösztönzést korai regényéhez, A kövek ajándékához (1988). A történetet mégsem egy birminghami gyárba helyezte, hanem egy kőkorszaki faluba, amely kiváló minőségű kőből készült eszközeiről volt híres. A bronz felfedezése a falusiak hagyományos életformáját fenyegeti, és a falu hanyatlásnak indul.

Sok brit olvasó felismerte harmadik regénye, az Árkádia(1992) helyszínében Birminghamet, amelyben egy hagyományos szabadtéri termékpiacot urbánus módon áthelyeznek a városközponton kívülre, hogy utat nyissanak egy modern üveg és beton bevásárlóközpont építésének. A könyv általános érvényűségének egyik bizonyítéka az, hogy jópár kritikus ismert rá a meg nem nevezett városban sajátjára. New Yorkban az Árkádiaban ábrázolt fejlődést a Trump Tornyok tükörképének látták, míg a torontói olvasók a Soap Marketet saját gazdálkodóik kensingtoni piacával hasonlították össze. Crace rendkívüli feltáró és leíró ereje impozáns összhatást nyújt, mint pl. a régi Soap Market emberei, szokásaik és nyelvezetük.

Legutóbbi munkája gyengédebb hangvétel felé fordulását jelzi, bár a szellemes találékonyság és az éles szemű szatíra továbbra is közel áll hozzá. A kövek ajándékaés az Árkádiacímű regényeken felül publikált egy tematikus novellaciklust Földrész (1986) címmel, A szorongás jeleit (1994), a Vesztegzárt (1997), amely elnyerte a Whitbread Az év regénye díját, a Halottnak lennit (1999), ami megkapta a Nemzeti Kritikusok Köre díját, és Az ördög kamráját (2001). Regényeit eddig tizennégy nyelvre fordították le. 1999-ben Jim Crace-t a Királyi Irodalmi Társaság tagjává választották. 2000 márciusában a Közép-Angliai Egyetem díszdoktora lett kiváló irodalmi teljesítményéért, majd 2002-ben a Birminghami Egyetem bölcsészeti díszdoktora. 2003-ban az UCE Kreatív Írás megbízott vendégprofesszora.

Műveit lefordítottákspanyol, portugál, kínai, horvát, cseh, dán, holland, francia, német, görög, héber, magyar, olasz, japán, koreai, litván, norvég, lengyel, román, orosz, szerb, svéd és török nyelvre.

 

Kötetek:

 

Hatodik bevezetés – Új írók elbeszélései (1977)

Földrész (1986)
A kövek ajándéka (1988)
Árkádia (1992)
A szorongás jelei (1994)

Az éjszaka lassú megemésztése (1995)

Vesztegzár (1997)
Halottnak lenni (1999)
Az ördög kamrája (2001)

Hat (UK) – Genezis (USA) (2003)

A pestisház (2007)

 

Díjak:

 

David Higham-díj (a Földrész című regényért, 1986), a Guardian regény-díja (Földrész, 1986), Whitbread Első regény díja (Földrész, 1987), Premio Antico Fattore, Olaszország (Földrész, 1988), GAP Nemzetközi Irodalmi Díj (A kövek ajándékáért, 1988), a Szerzők Társasága utazási ösztöndíja (1992), a Királyi Szépirodalmi Társaság Winifred Holtby-emlékdíja (A szorongás jeleiért, 1995),  Amerikai Művészeti és Bölcsészeti Akadémia E. M. Forster-díja (1996), Whitbread Az év regénye  (Vesztegzár, 1998), Nemzeti Kritikusok Körének díja (Halottnak lenni, 1999), Premio Napoli, Olaszország (2004)  

 

További információ: http://www.jim-crace.com