Gergely Ágnes

„Azt hiszem, most vagy önmagad.     
A sűrű, tiszta képlet.           
Kérdőjelként mind lejjebb hanyatló           
alakzat helyett a megvalósult állítás.”
 
(Gergely Ágnes: A tökéletesség óhajtása)
 

Gergely Ágnes (Endrőd, 1933. október 5.)

Költő, prózaíró, esszéista, műfordító.
1933. október 5-én született Endrődön. Apja újságíró volt, anyja tisztviselő.
Noha iskolás éveitől kezdve – kevés megszakítással – mindmáig Budapesten él, kötődéseiben meghatározóak maradtak a vidéki gyökerek. A zalai táj és Zalaegerszeg volt gyermekkorának színtere, de a Dunántúlhoz köti édesapja szellemi öröksége, régi értelmiségi családja is. A nyarakat, szünidőket azonban mindig „otthon”, szülőfalujában töltötte, anyai nagyanyjának házában. Ezért maradt közel hozzá az alföldi táj és a falu világa. Itt raktározta el a családi emlékeket is a földbirtokon gazdálkodó, iparos és kereskedő elődökről, itt ismerte meg a munkára épített élet hagyományait, az egyszerűség és a szigorú szorgalom tiszteletét.
Gyermekkorának nyugalmát, családi biztonságát szétzúzta a második világháború. Budapesti otthonukat kifosztották, édesapját 1944 végén elhurcolták, s többé nem tért haza. A háború után édesanyja egyedül, szinte a semmiből kezdte újrateremteni – előbb Endrődön, majd Szegeden, végül Budapesten – az élet elemi feltételeit.
Gergely Ágnes végzettsége, eredeti hivatása szerint tanár. Egyetemi éveinek küszöbén azonban diákkorának két sajátos kitérője volt. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése előtt, 17 évesen eredményes felvételi vizsgát tett a Színművészeti Főiskolán, ám meggyilkolt apjának újságírói múltja – a szociáldemokraták Peyer Károly vezette, „jobboldali” szárnyához való kötődése – és értelmiségi–polgári családja miatt a főiskolai tanulmányok folytatásából rövidesen kizárták. Dacos válasz gyanánt ipari tanulónak iratkozott be, s 1952-ben vasesztergályos szakmai bizonyítványt szerzett. Ezt követően intenzív nyelvtanulással egybekötve befejezte a középiskolát, 1953-ban ún. szakérettségi vizsgát tett. Még ebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, s 1957-ben vette át magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomáját a Bölcsészettudományi Karon.