Még ebben az évben megjelenik mélylélektani elemeket felvonultató regénye Bébi vagy az első szerelem címmel. Napló formában beszéli el egy diákjába szerelmes vidéki tanár történetét.

Legtermékenyebb írói korszaka a harmincas évekre esik. A zendülők című regénye a kor jellegzetes művének tekinthető: kamaszok lázadása a felnőttekkel szemben. Alapkérdése: hogyan lehet kitörni a világban tapasztalható bűnösségből, lehet-e visszatérni egy harmonikus világrendbe egy világégést követően? „Úr és kutya” szituációját meséli el Csutora című, 1932-ben megjelent regényében. Aszegények iskolája címmel 1933-ban adja közre kétszáz oldalas „szatirikus esszéjét.” Ebben az ember létállapota felől közelíti meg a szegénység fogalmát, tartalmát, s azonnal elismeri: ő maga is közéjük tartozik.

Legjobb és legmaradandóbb műve az 1934-ben megjelent Egy polgár vallomásai című önéletrajzi regény, melynek második kötete 1935-ben jelent meg. Önéletírása egyik fő erénye, hogy megpróbálja a lehetetlent: újjáalkotni egy már csak az ő emlékeiben létező osztályt és műveltséget – de tudja, hogy csak „emlékezni és hallgatni” lehet róla, mint műve végén írja.

A regény egyes fejezetei miatt az írót beperlik, ezért a következő év júniusában elkobozzák a regényt: pénzbüntetés megfizetésére és a regény „problémás” részeinek átfogalmazására vagy kihagyására kötelezik.

1934 októberében apja halálával nagy csapás éri. Egy ifjúkori levelében így ír róla: Talán ez köt bennünket össze a széthullott családban, ez az otthontalanság.

1935-ben jelenik meg Válás Budán címmel újabb regénye, mely bizonyos értelemben folytatása az Egy polgár vallomásainak; fő kérdése az egyéniség elvesztése, az eltömegesedés lehetősége, az emberi kapcsolatok szövevényes volta. 1936 novemberében egyházi házasságot kötnek Lolával. Decemberben elhagyja addigi lapját, az Ujságot és (Kosztolányi Dezső halálát követően) a(z inkább) polgári irányultságú Pesti Hírlap újságírója lesz. Elhatározása nagy visszhangot vált ki, elsősorban politikai síkon értelmezik.