1943-ban behívják katonának, amerikai fogságba esik, a breszt-litovszki fogolytáborba kerül. 1947 és 1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, sokáig Eötvös-kollégistaként. 1948-ban megjelenni készülő első, kiszedett kötetét betiltották, egy évvel később a Kollégiumból kizárták és szétverték az intézményt. Felesége Pór Judit költő és műfordító volt. 1950 és 1955 között a körmendi gimnázium tanára. 1955-től 1989-ig az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője. Az 1970-es évektől versírást, műfordítást tanít az ELTÉ-n. Arcát, nevét legjobban a Magyar Rádió és Televízió szerkesztőjeként ismerjük, főként a Lyukasóra címet viselő irodalmi folyóirat egyik műsorvezetőjeként (jelenleg a Duna televízió sugározza).

Versekkel a Magyarok és a Válasz c. folyóiratokban jelentkezik először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Hosszú időn át szerkeszti az Unikornis Kiadó sorozatát, A Magyar Költészet Kincsestárát.

Bár már a negyvenes évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordít Blok, Lermontov, Celan verseiből, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek (1968) címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a Gyönyörök sötét kútjait (1993) a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelennek meg.

Jelentős pedagógus és esszéista. Műfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit neveli és oktatja. Kitűnő előadó, esszéi nemritkán párbeszéd formájúak, először a rádióban vagy másutt elhangzott dialógusok megszerkesztett, továbbfejlesztett változatai. Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása.

 

Kötetek:

Őserdő (versek, betiltott kötet, 1948)
Kalandok, szenvedélyek (műfordítások, 1968)
Sárangyal (versek, 1969)
Az elhagyott színtér (versek, 1992)
Szigettenger (esszék, 1993)
Sötéten, fényben (kiadatlan versek 1942–1950, 1994)
Lator László összes versei (1997)
Kakasfej vagy filozófia? (esszék, 2000)

A tér, a tárgyak (versek, 2006)

 

Díjak:

 

József Attila-díj (1972), Radnóti-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1987), Kortárs-díj (1990), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1990), Artisjus Irodalmi Díj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), a Soros Alapítvány Életműdíja (1993), Fitz József-díj (1993), a Soros Alapítvány Díja (1995), Kossuth-díj (1995), Nemes Nagy Ágnes-díj (2001), Komlós Aladár-díj (2001)