Fekete Sándor életrajza

(1927–2001)

1927. február 11-én született Hejőcsabán. A miskolci Fráter György Gimnáziumban érettségizett. 1945 őszétől a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz szakos hallgatója. 1949-től a Vasvári Akadémia titkára, tanít a Gyógypedagógiai Főiskolán és a Petőfi Tisztképző Akadémián. 1949 és 1951 között a kétéves Pártfőiskola hallgatója. 1951-től a Szabad Nép újságírója, 1952-től az Új Hang című folyóirat egyik szerkesztője. Tagja lesz a Nagy Imre-csoportnak. Gimes Miklós közeli munkatársa és barátja.
1956 után Hungaricus című röpiratában elemzi a forradalmat, „egy történelmi remény szétzúzásának tanulságos történetét”. 1958-ban letartóztatják, majd kilenc évi börtönre ítélik írásáért és illegális szervezkedés vezetéséért. 1963 tavaszán, az általános amnesztia idején szabadul.
1963 és 1975 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Ezekben az években jelennek meg alapművei a Petőfi-kutatás tárgykörében, valamint népszerű, ismeretterjesztő munkái a reformkor nagy alakjairól, Széchenyiről, Kossuthról, valamint a nagy francia forradalomról.
1976-ban Benjámin Lászlóval és Csanádi Imrével megalapítja az Új Tükör című képes, kulturális hetilapot. A lapnak előbb főszerkesztő-helyettese, majd 1986-tól az 1990-es megszüntetésig főszerkesztője. Az Új Tükörben Illyés Gyulától Csoóri Sándoron át Konrád Györgyig a magyar irodalom szinte minden jelentős személyisége megjelent, beleértve a határainkon kívül élő magyar szerzőket is.
Személyes érdeme, hogy a rendszerváltás zűrzavarában sikerült elhárítania egy tragikomikus eseményt: hogy a Barguzinban kiásott női csontvázat díszpompával Petőfiként eltemessék.
1990-ben az akkor biztos vesztésre álló MSZP színeiben pártonkívüli jelöltként indult a képviselőválasztáson és veszített. Ugyanebben az évben nyugdíjba vonult, és folytatta Petőfi-kutatásait. A kilencvenes években – saját kiadásban – hat könyvet publikált. Ezek fele Petőfivel foglalkozik, másik fele pedig önéletrajzi vonatkozású. A forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulójára, 1998-ban jelent meg összefoglaló munkája, a Petőfi forradalma.
A kilencvenes években elnöke volt a Vasvári Pál Társaságnak, majd a Petőfi Sándor Társaságnak, alelnöke a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének.
Hosszú, súlyos betegség után 2001. június 11-én hunyt el Budapesten.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések: 
 
1945 – Partizán Érdemrend
1947 – a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata 
1950 – a Magyar Történelmi Társulat első díja a centenáris pályázat alkalmából
1973 – József Attila-díj
1980 – a Művészeti Alap Irodalmi Díja
1981 – a Munka Érdemrend arany fokozata
1984 – Rózsa Ferenc-díj
1985 – Állami Díj
1993 – Aranytoll
1994 – Magyar Lajos-díj
 
 
Az életrajzot Köröspataki Kiss Sándor írta.