A Nyugat írójának, költőjének lenni rangot jelentett, mert a Nyugat mindjárt megjelenésekor országos érdeklődést keltett s élre került az irodalmi lapok sorában.

Legnagyobb hatást rám Babits Mihály gyakorolta, akinek a költők között akkora tekintélye volt – Ady Endre népszerűsége dacára –, mint a Nyugatnak az irodalmi lapok között.

A Nyugat írói közül legmelegebb közelségben Szép Ernővel voltam, aki egyszer egy versem megjelenése után a Margitszigetről egy díszfa levelét küldte nekem kitüntetésül. A levél is megvan még, a falevél is, több más Nyugat-vonatkozású irattal halálom utánra már felajánlottam a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.

A Nyugat a magyar irodalomban olyasfélét jelentett, mint mikor a ház apró ablakát kicserélik három részes nagy ablakkal. Ömlött belőle és beléje a fény és zengett belőle az új hang.

A Nyugat első és következő nemzedéke tette mennyiségileg és minőségileg világhírűvé a magyar műfordítást is.

Az író, ha ír, tudatosan vagy tudatlanul igazodik a szerkesztőhöz és a láthatatlan olvasók elképzelt színvonalához. A Nyugat munkatársai Babitshoz igazodtak, mint ahogyan a katonaságnál igazodnak a katonák a sor elején állóhoz. És a Nyugat olvasóit is magasabbra értékelték az átlagos irodalmi lapok átlagos olvasóinál. Mertek mást és másképpen írni, mint ahogyan a nyomdák betűi már megszokták. Elévülhetlen érdeme ez a Nyugatnak.