1919-ben részt vesz a kommünben, mint újságíró: rendszeres publicistája a Vörös Lobogó című lapnak, a későbbiekben itt megjelenő írásai miatt sokat támadják. A baloldali diktatúra bukása után újságírói ténykedése miatt barátjával, Mihályi Ödönnel, először Kassára szökik, majd októberben Prágán át Lipcsébe megy, az Institut für Zeitungskunde (Újságkutató Intézet) hallgatója lesz.

Időközben több németországi városban megfordul: Frankfurt (1920), Berlin a következő állomások. Több lapnak először alkalmi, majd állandó munkatársa lesz, Németországban többek között a Frankfurter Zeitung tárcaírója. Ekkor már jelen van életében későbbi felesége, Matzner Ilona (Lola), aki csaknem 63 évig hű társa. Széleskörű olvasottságának köszönhető, hogy 1921-ben ő fordítja le először magyarra Franz Kafkát. 1923-ig marad német földön.

Németország után Franciaország következik. Párizsi tartózkodásunkat három hétre terveztük – írja visszaemlékezésében. Budapesten, Párizs felé tartva polgári házasságot kötnek Lolával 1923. április 17-én. (Egyházilag csak 1936-ban kötnek házasságot, hogy megvédje zsidó származású feleségét az egyre kézzel foghatóbb veszélyektől.) Közben egyre-másra jelennek meg cikkei a főbb budapesti napilapokban, mintegy kétezer ötszáz írása látott ezekben napvilágot. 1924-ben jelenik meg Bécsben első regénye, A mészáros, melyet később – valamennyi 1927 előtti kötetéhez hasonlóan – még nem vesz fel művei jegyzékébe, értékelni akarván ezzel e korszak műveit.

1925-ben egy közel-keleti utazást tesz, mely Istenek nyomában címmel 1927-ben kötetben is megjelenik. 1928-ban hazaköltöznek Párizsból a krisztinavárosi Mikó utcába, s lapja, a baloldali-liberális irányultságú Ujság vezető publicistája lesz.