Gergely Ágnes

„Azt hiszem, most vagy önmagad.     
A sűrű, tiszta képlet.           
Kérdőjelként mind lejjebb hanyatló           
alakzat helyett a megvalósult állítás.”
 
(Gergely Ágnes: A tökéletesség óhajtása)
 

Föníciai este

Nem a megfelelő Flash Player van a gépen A legújabb verzió letölthető innen.
You need to upgrade your Flash Player Download new flash player from here.

Az a harsona reggel óta zúg.
Föníciát nem védi bűntudat.
Már nem bírják a népet a kapuk.
A víz nem bírja a hajóhadat.
 
A kikötő, a város porig ég.
Hold emészti, amit a tűz kihagy.
A hullámokat elvágja a szél,
és bőgeti: Astarte, merre vagy?
 
Mást áhított a jósda végzetül.
Vágy és vezeklés nem találkozik.
A rémület a főárbocra ül –
Astarte, merre vagy? Mért nem vagy itt?
 
Egy késő villám bevetésre vár.
Jót tenni nem jön senki más ide.
Csak a rabló, a régész, a sakál.
Fönícia halott, mert nincs hite.