Marsall László életrajza

(1933–2013)

1933. november 3-án született Szegeden. A család Orosházán, majd 1936-tól Békésen élt. Az apja itt lett főszolgabíró, s bár demokratikus magatartású személy volt, 1945 után népbíróság elé állították, meghurcolták. Édesanyja tanítóképzőt végzett.
A szülők egyetlen gyermeke (tíz évvel korábban született bátyja kiskorában elhunyt) elemi iskoláit Békésen, a gimnáziumot fél évi orosházi tanulás után 1947-től Budapesten, a Werbőczy (később Petőfi)  Gimnáziumban végezte. 1952-ben érettségizett jelesen. Leginkább a filozófia érdekelte, de származása és az akkori filozófiaoktatás jellege miatt az ELTE természettudományi karának matematika–fizika szakpárjára iratkozott be. A pedagógus pályára magát alkalmatlannak tartva, három év után formálisan félbehagyta tanulmányait, csak az őt érdeklő szakmai órákra járt be.
Atletizált, majd 17 éven keresztül röplabdázott, sokáig első osztályú csapatban.
Eleinte alkalmi fizikai munkákat végzett, majd 1957-től a Magyar Rádió irodalmi osztályának külső, 1967–1970 között belső munkatársa volt mint műsor-lehallgató és dramaturg. 1970-től szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
1956 nyarán menyasszonya, Barth Márta zongora- és énektanár közvetítésével ismerkedett meg Weöres Sándorral, akit egész életében mesterének tartott. A forradalomban tevékenyen nem vett részt, de szellemiségéhez mindvégig  tartotta magát.
Barth Mártával 1956 decemberében kötöttek házasságot, amely 1960-ban felbomlott. (Hivatalosan 1963-ban váltak el.) 1963-tól volt felesége Borlói Katalin (1939–1988) középiskolai ének-zene karvezető tanár, akitől gyermekei születtek: Balázs (1965–1983) és László (1967–). 1974-ben elváltak. 1976 és 1986 között felesége Vasas Ágnes, aki akkor a Rádió munkatársa volt. Ezt követően élettársa, majd 1995-től haláláig felesége Domokos Kinga volt, a Bartók Béla Konzervatórium és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora-művésztanára.
A későn jelentkező alkotók közé tartozott, bár első versei 1940-ből maradtak fenn. Igazi mestere, a költészetben „egyetemi tanárja” Weöres Sándor volt, aki rendszeresen foglalkozott vele. 1958-ban Tellér Gyulával közösen írt tanulmányukat publikálta a Jelenkor (Vizsgálódások a modern költészet területén), s csak ezt követően kezdték verseit is közölni. Első kötete, a Vízjelek, így is csak 1970-ben látott napvilágot. A hatvanas években tagja volt a Belvárosi Kávéház már legendás hírű értelmiségi társaságának. Válogatott kötetét 1989-ben, a gyűjteményest 2002-ben adták ki. Van egy drámakötete is. Festészettel, grafikával is foglalkozott.
A Magyar Írószövetség örökös tagja, 2000-től haláláig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Hosszan tartó betegség után hunyt el Budapesten, 2013. június 25-én.
 
 
Fontosabb díjak, elismerések:   
 
1984 – József Attila-díj
1987 – Az Év Könyve-jutalom
1991 – Déry Tibor-jutalom
1994 – a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje
2000 – a Magyar Alkotók Országos Egyesülete nagydíja
2000 – Az Év Könyve-jutalom
2002 – Kossuth-díj
2003 – Kortárs-díj
2008 – Arany János-díj
 
  
Az életrajzot Vasy Géza írta.