Állandó Petőfi Sándor-kiállítás
„Tanuljátok meg, mi a költő...”
|
Petőfi Sándor, amint maga fogalmazta meg önéletrajzában, „szegény szülőktől” származott.
|
Petőfi Sándor édesapja Petrovics Sándor mészáros mester, édesanyja Hruz Mária volt. Szülőhelye Kiskőrös, születési ideje feltehetőleg 1822. december vége, megkeresztelése 1823 január 1-jén történt.
Számára az Alföld, a magyar sztyeppe, a puszta jelentette a meghatározó, gyermekkori élményt: a szabadság, a függetlenség, a korláttalanság életérzését.
Az első kiállítási teremben, amelynek fehér fala az itteni parasztházak és udvarházak hangulatát idézi, megismerkedhetünk a romantikus személyiség tanulóéveivel, a balul sikerült katonai pályafutással és a színészet tárgyi emlékeivel. Eközben már írta verseit a magyar népdal ritmusára, a mindenki számára érthető költeményeket. 1845-re keltezhető a diákok számára is közismert műve, a János vitéz. Mivel az irodalom és a politika konzervatívjai összefogtak ellene, emellett szerelmi bánat gyötörte, Petőfi is átélte a romantikusok világ- és embergyűlölő korszakát.
A kiállítás második, zöldre festett termében megjelenik az a társadalmi közeg, amelyben Petőfi 1846 után a magyar irodalom vitathatatlan vezéregyénisége lett, aki 24. születésnapján lezárta addigi összes költeményeinek kéziratát. A kötet soha nem látott könyvsikert ért el. A XIX. század második negyedében, a reformkorban létrejöttek a polgári Magyarország kulturális intézményei, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház; felvirágzott a folyóirat-irodalom, amely nagyszámú művet igényelt, versben és prózában egyaránt.
A fiatal értelmiség Petőfi köré csoportosult, aki az első, kizárólag verseiből élő magyar költő volt. A teremben láthatjuk arcvonásaikat, megismerkedhetünk műveikkel, beléphetünk kedvenc találkozóhelyükre, a Pilvax kávéházba.
Petőfi házasságkötése is a konvenciók elleni lázadás jegyében történt: szerelmi házasságot kötött, miután egy álló esztendeig harcolt szerelméért, Szendrey Júliáért. Lírai forradalma a családi költészetre is kiterjedt: neki köszönhetjük a házastárshoz szóló versek sok szép darabját. Otthonuk, amelybe a kiállításon bepillanthatunk, olyan, mint egy kispolgári lakás berendezése. A falakon viszont a nagy francia forradalom vezetőinek portréi függtek, emlékeztetve a költőt elvégzendő társadalmi feladataira.
1848. március 15-én Magyarország is felkerült az európai forradalmak térképére. Elérkezett Petőfi napja: az ő Nemzeti dala lett a forradalom indulója. Harmadik, sötétvörösre festett termünk e nagy eseménnyel, a magyar polgári forradalommal indul, és bemutatja azt a felismerést, hogy Petőfi következetes republikanizmusa még korai volt a ország számára. Petőfi tettekre váltotta verseit: a szabadságharcban tisztként, később századosi, majd őrnagyi rangban szolgált, amire a tárlaton katonai okmányai és kardjai emlékeztetnek. A világosi fegyverletétel napját azonban nem érte meg: 1849. július 31-én örökre eltűnt az erdélyi Segesvár mellett, a vesztett csata utáni menekülés során.
Forgatókönyv: Dr. Kerényi Ferenc
Látványterv: Kemény Gyula
galéria
![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() | ![]() | ![]() | ![]() |
![]() | ![]() |




















