Szabó Lőrinc életrajza

(1900–1957)

1900. március 31-én született Miskolcon, a vasútállomáshoz közeli Újvilág utcában (a későbbi Vörösmarty u. 49-es számú házban), egy város széli kocsma szomszédságában. (Mára a kicsiny házak eltűntek, a Vörösmarty utcai lakótelepen a költőről elnevezett utcácska – Szabó Lőrinc sétány – és egy róla elnevezett általános iskola emlékeztet a szülőház helyére.)
Apja Szabó Lőrinc (1874–1946), mozdonyvezető. Az apai család névadó őseit a XVII. századig lehet visszavezetni: az első ismert ős, Szabó Mihály hadi szolgálataiért 1627-ben Gyulafehérvárott Bethlen Gábor fejedelemtől, „gáborjáni” előnévvel nemességet nyert. Az időben visszatekintve a családban volt lelkész, földbirtokos, Szatmár vármegyei jegyző. A költő apai nagyszülei gáborjáni Szabó Lőrinc (1830–1888) és milótai Baráth Terézia (1847–1928) voltak, tíz gyermekük született, de csak hat élt meg felnőttkort. A legidősebb, Kálmán (1867–1938) gyermekkorában egy fertőző betegség következtében megsiketült, nyomdász lett, alakja megörökítődött a Tücsökzenében (91. Kálmán bácsi); az ő fia Gáborjáni Szabó Kálmán (1897–1955), festőművész. A másik nagybácsi: G. Szabó Mihály (1872–1945), tiszabecsi tiszteletes-tanító, majd esperes, akiről Szabó Lőrincnek több költeménye is szól. A költő anyja Panyiczky Ilona (1876–1947); családja lengyel eredetű: dédapja, Panyiczky János telepedett meg Magyarországon.
A költő apja különbözött családja értelmiségi foglalkozást is elérő tagjaitól: a gimnáziumot a IV. osztály után tanulmányi sikertelenségek miatt abba kellett hagynia, géplakatos, majd mozdonyvezető lett. Miskolcon dolgozott, itt ismerkedett meg feleségével. Id. Szabó Lőrincnek és Panyiczky Ilonának négy gyermeke született. Az elsőszülött: Zoltán (1898–1964), mérnök, a Magyar Államvasutaknál dolgozott. A második gyermek Szabó Lőrinc. Őt két lány követte: Rózsa (1905–1905), aki 10 hónapos korában hunyt el fertőző betegség miatt; Hajnalka (1910–1936), akinek egész életét végigkísérte a betegeskedés, TBC-ben halt meg.
Szabó Lőrinc az elemi iskolát Miskolcon kezdte el 1906 őszén. 1907 és 1909. március 31. között Balassagyarmaton végezte el az elemi második és harmadik osztályát, a család a Templom (ma Szabó Lőrinc) u. 10. számú házban lakott az Ipoly partján. (Bizonyítványában beírás: „Debrecenbe való költözködését bejelentette. Balassagyarmat 1909. márc. 31.”)
1909 és 1918 között iskoláit Debrecenben folytatta: az elemi negyedik osztályát, majd a gimnázium nyolc osztályát a Református Főgimnáziumban. Lakásai a városban a Késes u. 3., a Déli sor 22., és a Rákóczi u. 67. szám alatt volt. Családja 1916-tól a húszas évek elejéig, a Tücsökzenében Érlelő diákévek-nek nevezett felsős gimnáziumi évei idején a Veress u. 22. számú házban lakott.
Olvasta és iskolai füzetekbe másolta Ady, Babits, Baudelaire, Verlaine verseit, ekkor születtek első műfordítói kísérletei.
Ez idő alatt köttetett életének jó néhány meghatározó barátsága: Kardos Pállal, Kardos Lászlóval, Juhász Gézával, Bay Zoltánnal, Gulyás Pállal. Jelentős hatással volt szellemi fejlődésére a Dienes családdal való kapcsolata. Osztálytársa volt Dienes Kató, akihez fűződő barátsága reménytelen szerelemmé vált, testvérei Dienes Pál, matematikus, filozófus, Babits Mihály tanárkollégája, Dienes László, szociológus, író, a Tanácsköztársaság idején könyvügyi népbiztos, és Dienes Barna, aki később református püspök lett az USA-ban.
1918. március 8-án hadiérettségit tett, március 15-től november elejéig katona; a debreceni tiszti iskolán évfolyamelső, ezért hadapród tizedesként gyalogsági kiképzőnek a lugosi tüzérezredhez került. A frontok összeomlása után Budapestre utazott, beiratkozott a Műegyetem gépészmérnöki karára, majd átment a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) magyar–német–latin szakára. Első lakása 1918. november 21-től karácsonyig: Damjanich u. 7. Verseit elvitte a Nyugat szerkesztőségébe Babitshoz, aki nem sokkal később a barátságába fogadta.
1919 elejétől őszéig Graf Ferenc bornagykereskedőnél lakott (Podmaniczky u. 31. III. 16.). A Tanácsköztársaság idején, Babits – aki 1919 májusától a modern magyar irodalom és világirodalom rendes tanára lett a budapesti egyetemen – előadásaival kapcsolatosan tanársegédi teendőkkel bízta meg; majd az ebben az időben létrehozott Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Hivatal munkatársaként, a korábban, már Debrecenben megismert Dienes László és Kőhalmi Béla titkáraként is dolgozott. Augusztustól szeptember végéig a Magyar Írók Szövetségénél, az alapító elnök, Szabó Dezső mellett volt titkár. Októbertől albérletekben nyomorgott; ismert lakhelyei: Visegrádi u. 39. III. 25., Visegrádi u. 48. fszt. l.
1920-tól másfél évig elsősorban alkalmi műfordításokból élt: Baudelaire: Kis költemények prózában (1920), Omár Khájjám: Rubáiját (1920), Paul Verlaine: Nők (1920), Oscar Wilde: Az odaadó barát (1920), Coleridge: Ének a vén tengerészről (1921), Shakespeare szonettjei (1921); részben ő fordította – név nélkül – Babits erotikus antológiájának egyes darabjait (Erato, 1921) és Baudelaire Romlás virágai-t Babits és Tóth Árpád társaságában (1923-ban jelent majd meg). Július 2-án Babits lakásába fogadta (Reviczky u. 7. III. 15.)
1921 januárjában Babits házasságkötése alkalmából a Víg Agglegényben rendezett baráti összejövetelen megismerkedett Mikes Klárával (akkor még özv. Rudnay Sándornéval, 1896–1978), Mikes Lajos szerkesztő, műfordító leányával, akit szilveszterkor feleségül vett. Augusztus 1-től (1926. július 1-ig) Az Est c. napilap munkatársa.
1922. január 2-től az Üllői úton albérletben lakott feleségével (31. fszt. 3.). Május 1-én megjelent Kner kiadásában első verskötete, a Föld, erdő, isten.
1923 februárjában néhány napig Bécsben tartózkodott, ahol megismerkedett Hatvany Lajossal. Április 23-án megszületett leánya, aki családi és baráti társaságban, versekben Kiskláraként említődött, később Gáborjáni Klára néven ismert színésznő lett. Május 6-án megindult Mikes Lajos szerkesztésében Az Est-lapok irodalmi rovata szerepeltetve generációjának több jelentős költőjét, íróját. November 6-án Sugár Károly a Zeneakadémián Baudelaire A dög és Browning Az eretnek tragédiája c. verseit adta elő a költő fordításában; az ő Caliban-alakítása ihlette a költő második kötetének címadó versét; Karácsonyra megjelent Kalibán! az Athenaeum kiadásában. Valamivel korábban a Tátrában meglátogatta Tóth Árpádot. Ebben az évben szakadt meg a kapcsolata a Nyugattal; ennek közvetlen okaként később Osvát Ernőnek egy szerkesztői eljárását jelölte meg: az Osvátot köszöntő, jubileumi számba szánt versét a szerkesztő átjavította. (A vers Csöndes esti ének – Osvát Ernőnek címmel az 1923. június 16-i számban jelent meg.)
1924. április 11-én a Renaissance Színház bemutatta Georg Kaiser Asszonyáldozat c. művét a költő fordításában, Bárdos Artúr rendezésében, Simonyi Máriával és Táray Ferenccel a főszerepben (a fordítás teljes szövege jelenleg nem ismert). A Magyarország 1924. június 29-i számában terjedelmes, addigi pályáját bemutató nyilatkozata jelent meg. Július 10–22. között Ausztriában és Észak-Olaszországban utazgatott, útiélményeit újságcikkekben is megörökítette. December közepén kezdődött kapcsolata Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel, mely huszonöt évig tartott (a Vers és valóság folytatásaként készült, Bizalmas adatok és megjegyzések címet viselő emlékezésének Korzáti Erzsébetről szóló fejezete szerint szerelmük kezdete 1924 végére tehető; az évfordulót december 17-én ünnepelték évente).
1925. július 23. és 26. között Fiuméban töltött néhány napot egy gazdasági tárgyalás tudósítójaként (ennek emléke a „trieszti” történetként megírt [Köszönöm, bátyuska, elég bután..] kezdetű szatirikus verse [I–V.]). Augusztus 2. és 18. között feleségével Olaszországban utazgattak, hazatérve írta meg ezeknek az éveknek az összefoglaló versét: Óda a genovai kikötőhöz. Az év végén jelent meg (1926-os dátumozással) Fény, fény, fény c. verskötete. Utazásaira emlékeztet Avelengóban a Sulfner szállón az emléktábla, ahol mindkét utazása során megszállt, és versben is megemlékezik a helységről.
1926. január 22. és március 7. között Szabó Lőrincné Újtátrafüreden az új Palace Szanatóriumban kezeltette tüdőcsúcshurutját, egy ideig Vékesné Korzáti Erzsébet társaságában; a költő elkísérte őket (január 22. és 24. között), majd ismét odautazott feleségéért (március 5. és 7. között). Tátrai és olaszországi emlékeiből született a Grand Hotel Miramonti c. verse. Július 1-től végkielégítéssel elbocsátották Az Est szerkesztőségéből egy általános, leépítéssel járó átszervezés során. December 10. és 23. között a Tátrában tartózkodott a Babits házaspár, valamint Tóth Árpád és felesége társaságában. Karácsonyra megjelent A sátán műremekei c. verskötete és Verlaine válogatott versei c. fordításgyűjteménye. December 30-án Rákosi Jenő meghívta a PEN Klub rendes tagjai sorába.
1927. február 27-én megjelent a Pandora c., hat számot megért (az utolsó, 5–6. már összevontan készült) havi folyóirat első száma, amelynek Szabó Lőrinc a szerkesztője (szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Rózsa u. 25.); az indulás alkalmából Szabó Lőrinc interjút adott Az Est számára. Március 26-án költői estjét rendezték meg a Lipótvárosi Demokrata Körben, melyen közreműködött többek között Ascher Oszkár, Péchy Blanka és Pakots József. Május elején sógornőjével, Mikes Margit költőnővel Ausztriában utazgattak, szovjet filmeket néztek. Ekkor Babits Halálfiai c. regényét olvasta, amint erről Séta idegenben c. esszéjében beszámolt. Július első felében új lakásba költözött családjával, melynek címe Gólya u. 50. II. 34. (A ház címzése most: Bókay u. 56.) Július 17. és augusztus 2. között Erdélyben járt, útjáról riportsorozatban számolt be, melynek egyes darabjait Az Est, a Pesti Napló, és a Magyarország közölte  (teljes anyaga az Emlékezések és publicisztikai írások c. gyűjteményes kötetében). Október 15-től 1928 őszéig a Pesti Napló munkatársa. November 27-én Ady születésének félszázados évfordulójának Debrecenben rendezett ünnepségén vett részt: Ady kortársai közül Babitsot és Juhász Gyulát, a fiatal nemzedék képviseletében Szabó Lőrincet hívták meg.
1928. július 22-én a Pesti Naplóban megjelent a Köszönöm, hogy szerettelek c. vers, az ebben olvasható „messzi hála” és „messziről súgom csendesen” kitételekről felesége ráismert a Hollandiában üdülő Vékesné Korzáti Erzsébetre; a költő bevallotta kapcsolatukat. A házaspár szeptember 20. és 29. között a Duna és Rajna mentén Kölnig utazott, Vékesné Korzáti Erzsébet – betegségre hivatkozva – nem csatlakozott hozzájuk. Október 26-án éjjel Szabó Lőrincné öngyilkosságot kísérelt meg. A Siesta Szanatóriumban kezelték, innen szöktette meg férje; előbb Csepelre egy baráti házaspár (Sági Márta költő és Rosenberg Henrik gyógyszerész) otthonába, majd új lakásba költöztek 1929 elején, a Németvölgyi út 6. (ma 16.) félemelet 2-be. Októbertől a Magyarország munkatársa lett, egészen 1945-ig. Az év végén megjelent Az Est 1929-es Hármaskönyvében a Divatok az irodalom körül c. alapvető tanulmánya, amelyben leszámolt az avantgárddal, és új „klasszikus realizmust” (= tárgyiasságot) hirdetett meg. December 14-én részt vett a fiatal írók előadóestjén, melyet Babits vezetett be.
1929. szeptember 5. és 9. között bátyjával kirándult Ausztriába, a Rax hegységbe. December 14-én megszületett fia, a versekből ismert Lóci, a későbbi reklámfilmrendező.
1930. augusztus 19-én Bécsben váratlanul meghalt apósa, Mikes Lajos; az Alserkirche ravatalozójában látottak ihlették Húsz óra múlva c., búcsúztató versét. Mihályfi Ernővel együtt szerkesztette, és jelentős részben fordította is az apósa által szervezett, a Pesti Napló nyolcvanéves jubileumára szánt Halhatatlan szerelem c. antológiát. Év végén egy könyvgyűjtő megrendelésére (elvben) egyetlen példányban megjelent a Kner Kiadó speciális nyomtatványaként Omar Khajjám-fordításának átdolgozott változata.
1931. január 23. és február 21. között a Magyarország az ő fordításában közölte Remarque Vissza a háborúból c. regényét (a német eredeti szintén napilapközleményként jelent meg, nem azonos a könyv alakban véglegesített regénnyel). Június végén-július elején a Lloyd Triestino Victoria nevű luxusgőzhajójának nemzetközi sajtóútján vett részt lapja képviseletében a Trieszt–Velence–Brindisi–Alexandria–Kairó útvonalon (a piramisokat is megtekintő kirándulás emléke többek között a Sivatagban c. vers és az Egy marék Libia c. elbeszélés). November 29-én a debreceni Ady Társaság által rendezett nemzedéki irodalmi esten vett részt Erdélyi József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László és Gulyás Pál társaságában. Bisztrai Farkas Ferenc kiadta Szabó Lőrinc Villon-fordításait a francia költő születésének 500. évfordulója alkalmából (ismertetése Az Est december 31-i számában).
1932. január 16-án kapta meg első ízben a Baumgarten-díjat. Június 19. és 29. között leányával és feleségével Dalmáciában utazgatott. Kner kiadásában megjelent a Turóczi-Trostler Józseffel közösen fordított háromkötetes Goethe-antológia, majd ennek honoráriumaként az év végén Te meg a világ c. verskötete. Szeptember 30-án tagjai közé választotta a La Fontaine Irodalmi Társaság. Bisztrai Farkas Ferenc felkérte a költőt az 1933-as Bibliofil Kalendárium elkészítésére, a régi Pandora-gárda részvételével.
1933. augusztus 1-től kéthetes csehszlovákiai körutazáson vett részt Vékesné Korzáti Erzsébet társaságában, Anton Straka kultúrattasé segítségével. Augusztus 9-én Prágából hazaküldött képeslapját többek között Josef Hora, František Halaš, Ján Šmrek és Vilém Závada írták alá. Utazására emléktábla emlékeztet a Macocha szakadék és cseppkőbarlang feletti vendéglő falán. Lefordította Az Est-lapok Filléres Klasszikus Regények sorozata számára Goethe Wertherjét (ennek emléke Werthert fordítva és mindig c. verse). December 2-án meghalt a költőt kedvelő és segítő Miklós Andor, Az Est-lapok kiadója és tulajdonosa.
1934-ben megjelent Válogatott Verseinek első gyűjteménye a debreceni Uj Irók sorozatban, Juhász Géza és Kardos László szerkesztésében. Február 1-én (1936. április 10-ig) Zilahy Lajos veszi át a Magyarország szerkesztését, Szabó Lőrinc segédszerkesztőként a lap egyik vezetője lett; szerződéses munkatársak: Kodolányi János, Féja Géza, Bajcsy-Zsilinszky Endre. Júliusban feleségével Párizsba utazott, a Boulevard Saint-Germain 160. szám alatt, az Acropolis Hotelben laktak. Szabó Lőrinc szeptember 16. és 27. között Abbáziában pihent. Ott-tartózkodására emléktábla emlékeztet a valahai Hotel Regina Elena, a mai Hotel Imperial bejáratánál.
1935. április 12-én délután a Zilahy-villában Féja Géza, Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh Imre, Németh László, Szabó Lőrinc, Tamási Áron és a házigazda, Zilahy Lajos találkoztak Gömbös Gyula miniszterelnökkel. Mint a Magyarország segédszerkesztője részt vett a Zilahy kezdeményezésére létrejött Új Szellemi Front írói mozgalmában, cikkeivel, nyilatkozataival is támogatva azt. Szabó Lőrinc családjával május 1-én a Volkmann utca 8. első emeletére költözött; itt lakott a költő haláláig, ebben a lakásban őrzi családja ma is a költő könyvtárszobáját eredeti állapotában. A július hónapot Déda-Bisztrán töltötte leányával és felesége öccsével Farkas Ferenc vendégeként; itt fordította Shakespeare Athéni Timonját. A munkát Németh Antal megbízásából végezte, aki 1935 és 1944 között a Nemzeti Színház igazgatója volt, és akinek a felkérésére születtek a költő további Shakespeare-drámafordításai is. Átutazóban megállt Kolozsvárott, és ez alkalomból Dsida Jenő, mint a Keleti Újság szerkesztője, interjút készített a költővel. A Shakespeare-darabot november 8-án, Somlay Artúrral a főszerepben mutatta be a Nemzeti Színház. November 11-én „a lábamon ma metszenek fel egy mély infekciót” – írta Révay Józsefnek; a műtétet hat hétig tartó lábadozás követte; az eseményről az Egy orvos halálára c. verse emlékezik meg. December 31-én Szilveszteri köszöntő a Nemzetiben c., Németh Antal felkérésére írott versét az akkor legfiatalabb színésznő, Szeleczky Zita mondta el.
1936 könyvnapján megjelent az Athenaeum kiadónál Különbéke c. verskötete. Július elején repülőúton Svájcban járt, az út verses emléke a Reggeltől estig kötet. Októberben meghalt húga, Hajnalka; a költő szülei szétköltöztek (húga portréját Halott húgom könyvei c. versében idézte fel). 1936 őszén meglátogatta a halálos beteg Kosztolányi Dezsőt az Új Szent János Kórházban. November 11-én a Nemzeti Színház bemutatta Krasiński Pokoli színjátékát, Szabó Lőrincnek a Franz Theodor Csokor-féle német átdolgozása alapján készített fordításában.
1937. január 18-án másodízben részesült Baumgarten-díjban. Február 2-i tagválasztó közgyűlésén a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, székfoglalóját – Kosztolányi Dezsőről szóló előadását – november 3-án tartotta az Akadémia épületében. Március 15-én részt vett a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Márciusi Front alakuló nagygyűlésén. Július 10. és 22. között fiával, Lócival Dalmáciában utazgattak. Kelet-Adriai utazásait emléktábla örökíti meg Dubrovnikban a Petka szálló halljában valamint Korcsulában a kikötő árkádjain. November 7-én Sopronban, a Frankenburg Irodalmi Kör rendezvényén lépett fel Móricz Zsigmonddal együtt: Juhász Gyuláról, Tóth Árpádról és Kosztolányi Dezsőről tartott előadást. November 12-én a Nemzeti Színház bemutatta fordításában Hanns Johst Thomas Pain című drámáját, Jávor Pállal a főszerepben. November 17-én a Csokonai-Kör emlékünnepén előadást tartott Csokonai Vitéz Mihályról.
1938. április végén megjelent saját költségén a Harc az ünnepért c. verskötete, a Bartha Miklós Társaság emblémájával, A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Könyvesboltjának bizományaként, Németh László Tanújának a nyomdászánál, Tóth Lászlónál (Első Kecskeméti Hírlapkiadó- és Nyomda-Rt). 1938. május 8-án Erdélyi József, Kodolányi János, Komjáthy Aladár és Sinka István mellett szerepelt a Turul Szövetség irodalmi estjén a Turulvárban. Július 20. és augusztus 12. között a Fekete-erdőben a Titi-tónál fordította Shakespeare Ahogy tetszik c. vígjátékát és Kleist Amphitryonját (szállodai címe: Wolf's Hotel Titisee, Hochschwarzwald; ott-tartózkodására emléktábla hívja fel a figyelmet a Maritim Hotel bejáratánál). Az Est-konszern megbízásából augusztus 20. és 29. között Horthy Miklós kormányzó sajtókíséretének tagja volt Németországban. Horthy németországi látogatásának eseményeiről szóló tudósításai Az Est-lapokban jelentek meg. A Nemzeti Színház centenáriumára írta Az örök Magyarországhoz c. ünnepi versét. Október 12-én a Nemzeti Kamaraszínháza bemutatta fordításában Catherine Turney Byronról szóló Keserű aratás c. darabját. December 17-én a Nemzeti Színház bemutatta az Ahogy tetszik-et, a méla Jaques szerepéért Uray Tivadar a Kisfaludy Társaság Greguss-díját kapja.
1939. február 18-án a Nemzeti Színházban bemutatták fordításában és Németh Antal rendezésében Kleist Amphitryon c. művét. Május 17-én a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. (1943-tól: Új Idők Irodalmi Intézet Rt.) szerződést kötött a költővel életműve kötetenkénti kiadására. Április 28. és május 4. között gr. Teleki Pál miniszterelnök sajtókíséretének tagja Németországban. Mind az 1938-as, mind az 1939-es sajtódelegációban – Az Est-lapokat képviselve – Miklós Andor özvegyének, Gombaszögi Fridának, az Est-konszern vállalatai tulajdonosának és egyik vezetőjének személyes kérésére vett részt. 1945 szeptemberében, Szabó Lőrinc második igazolási tárgyalásán Gombaszögi Frida a megbízást következőképpen indokolta az eljárás jegyzőkönyve szerint: „elgondolása, hogy ne száraz riport jelenjen meg, hanem küldjék ki Szabó Lőrincet, hogy egy költő szemével látott színes tudósítást adhasson a lap.” A kiküldetések során írott tudósításai miatt később, főleg 1945-től több támadás is érte. Június 9-én előadást tartott a berlini Collegium Hungaricumban Neue Ungarische Dichtung – Geist und Stil címmel. Júliusban, és augusztus első felében – az ott megismert – Moldvai Klára angol szakos tanárnő társaságában a Tátrában fordította a Macbeth-et. Július 30-án az Új Időkben megjelent Ima a gyermekekért c. verse, ettől kezdve az 1944. karácsonyi számig a folyóirat állandó munkatársává vált. November 18-tól már az „államosított” Esti Magyarország olvasószerkesztője (főszerkesztő: Szvatkó Pál). November 18-án a Nemzeti Színház bemutatta a Macbethet.
1940 könyvhéten megjelent fordításában Villon Nagy Testamentuma. Június 28-án átvette Budapest Székesfőváros Arany János Érmét. Július 2. és október 15. között katonai szolgálatra hívták. Október 20. és 30. között Galyatetőn pihent, katonaverseit írta; talán itt élte át első anginás rohamát. November 18-án a Szózat c. jobboldali radikális lap megtámadta katonáskodása élményeit feldolgozó verseit. Az általa szerkesztett berlini Kazinczy Könyvtár sorozat számára lefordította Gottfried Keller Tükör, a cica, Theodor Storm Aquis submersus, valamint Annette von Droste-Hülshoff A zsidóbükk c. elbeszélését (a kötetek megjelenési dátuma: 1941).
1941. március elején sajtótudósítóként részt vett a lipcsei nemzetközi vásáron. Hazatérve a Jugoszláviába látogató íródelegáció tagjaként, a magyar–jugoszláv örökbarátsági szerződés 1941. február 28-i kihirdetését követően, március 8-án Belgrádban, 10-én Újvidéken lépett fel irodalmi esteken. Május 17-től 28-ig a Nemzeti Színház németországi vendégszereplésén vett részt: átdolgozásában adták elő Frankfurtban és Berlinben Vörösmarty drámai költeményét, a Csongor és Tündét. Április 9. és 30. között ismét behívták, rendfokozata ekkor már hadnagy. Karácsonyra megjelent az Örök Barátaink, műfordításainak első gyűjteménye.
1942. március 7. és 14. között „részt vett tüzértiszti tanfolyamon” – de ugyanekkor a március 15-i megemlékezést már a szófiai magyar követségen ünnepelte. Állami kulturális delegáció tagjaként három napra Bulgáriába utazott (a delegáció tagja volt többek között Hankiss János debreceni egyetemi tanár, Nyirő József, Zilahy Lajos); március 15-én délelőtt a szófiai egyetemen szerepeltek, délután a magyar követség fogadásán vettek részt, másnap meglátogatták a rilai kolostort, Szabó Lőrinc ekkor találkozott Eliszaveta Bagrjanával, az egyik legjelentősebb bolgár költőnővel, akinek két versét le is fordította. Október elején Weimarban a Költői Napokon és az Európai Íróegyesülés rendezvényein szerepelt. November 21. és 23. között részt vett az Antal István, nemzetvédelmi-propaganda miniszter által szervezett lillafüredi írótalálkozón (melyen jelen volt Kállay Miklós miniszterelnök és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök is); ott elhangzott előadásának a szövegét a cenzúra nem engedte a Magyar Csillagban közölni. December 8-án Berlinben a Német–Magyar Társaság rendezésében költői estje volt, utána 11-én Bécsben tartott előadást szintén a Társaság szervezésében; ekkor elsősorban a weimari költői találkozón szerzett benyomásairól szólt.
1943. január 20-án részt vett a finn nagykövet és a finn országgyűlés alelnöke Edvin Linkomies által rendezett fogadáson; február 24-én a Tiszti Kaszinóban finn katona-esten felolvasta Koskenniemi-fordításait, amelyek utóbb az Új Idők március 27-i számában jelentek meg. Szalay Lajossal közös könyvet adott ki Tizenkét vers – tizenkét rajz címmel. Május 1. és június 1. között ismét „lőszerkezelői tiszti tanfolyam”-ra hívták be, majd ez alól mentesítették, hogy június elején Stuttgartban és Münchenben tarthasson előadást a Deutsche–Ungarische Gesellschaft meghívására. Münchenben június 8-án 19 órakor a Club von Münchenben (Rezidenzstrasse 27, bejárat a Viscardistrasse felől) a weimari költői napokon szerzett benyomásairól beszél, verseit Otto Osthoff színművész mutatja be, Stuttgartban június 10-én, 19.30-kor a Hotel Marquardt ünnepi termében tart előadást költészetéről, verseiből Roderich Arndt színművész olvas fel. Április 11-án részt vett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma „Arany János” Önképző Körének 100 éves jubileumi ünnepségén, s ott felolvasta diákkori emlékeit feldolgozó beszédét (Önképzőköri emlékek címen jelent meg). Az 1943. júniusi könyvnapra megjelent Összes versei-nek gyűjteménye. Augusztus 2. és 1944. november 25. között katona: hadi szolgálatát, a VKF VI.-on [Vezérkari Főnökség VI. Osztályán] teljesítette; a Képes Tábori Újság társszerkesztője volt (Darvas Jánossal dolgozott együtt, aki szerkesztőtársa volt a Magyarország szerkesztőségében is). Megjelent Omar Khajjám-fordításának harmadik változata,  és a Révai Kiadó számára átdolgozta Baudelaire-fordításait; A romlás virágai végleges magyar kiadását életrajzzal és jegyzetekkel ellátva sajtó alá rendezte. December 6-án Debrecenben neki ítélték a Debreceni Irodalmi Társaságok és a Nyári Egyetem első ízben kiadott ezerpengős Csokonai-díját, amelyet 8-án műsoros est keretében vett át. Erről Makkai Sándor értesítette Szabó Lőrincet 1943. dec. 3-i levelében. „A díj odaítélésénél alapul szolgáló írói érdemeid, debreceni kapcsolataid és műveidben a Debrecenhez való tartozás kidomborítása szolgáltak alapul” - írta.
1944. január 18-án harmadízben tüntették ki Baumgarten-díjjal, ugyanakkor elnyerte az Irodalompártoló Társaság díját is, az elismerésekkel járó pénz pedig lehetővé tette, hogy berendezze könyvtárszobáját. Február 17-én fellépett a Gyöngyösi Kaszinó Magyar tudós magyar művész elnevezésű előadássorozatának záróeseményén leánya, Gáborjáni Klára és Hankiss János társaságában. Február 21-én a Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága Mi urunk a gép c. irodalmi estjét az ő előadása vezette be, mely később Technika és költészet címen jelent meg az Új Idők 1944. húsvéti számában. Karácsonyeste a szovjet hadsereg bevonult Budagyöngyére; Szabó Lőrinc lakását, könyvtárát egy későbbi neves kirgiz költő, Temirkul Umetoli mentette meg. December 31-én Szabó Lőrincet, fiát és vejét egy – egész Pasarétre kiterjedő, minden férfi lakost érintő – szovjet katonai ellenőrzés során elhurcolták, s Budakeszire szállították; a költő fiával együtt másnap hazatérhetett, vejét hadifogolyként visszatartották, csak 1948 karácsonyára szabadult.
1945. május 8-ig három alkalommal töltött néhány napot rendőrségi őrizetben, egy ideig rendőri felügyelet alatt állt. Két alkalommal állt igazolóbizottság előtt. Első alkalommal írói működését vizsgálták. Az Írók Szabadszervezete 1945. május hó 9-i igazolóbizottsági ülését követően a nyilvánosságtól fél évig tartó eltiltásra ítélték, de a határozat nem emelkedett érvényerőre, mivel az írói igazolási eljárásokat időközben megszüntették. Szeptember 25-én az újságírói működését vizsgáló igazoló bizottság feddéssel igazolta; az igazolási tárgyalásokon felolvasta Bírákhoz és barátokhoz címzett kétrészes védőbeszédét. Áprilistól szeptemberig vezette Naplóját. Augusztus 14-én kezdett el a Tücsökzene versein dolgozni. December 8. és 1946. január 20. között Thomas Ernőéknél, a Nyíregyháza melletti Sóstóhegyen írta a Tücsökzenét.
1946 júniusában részt vesz a békési könyvapon, és tíz napot tölt a faluban Püski Sándor vendégeként. Július közepén vendégeskedett először Igalon, a Baumgartner családnál; a kerti „kőlugas”-ban készült többek között a Tücsökzene, majd az ezt követő években A huszonhatodik év és az 1953-as szonettek jelentős része. Októberben Ózdon Dóczi Antal református lelkész vendégeként dolgozott a Tücsökzenén (ekkori élmény szülötte Az Árny keze c. vers). Októbertől 1949 nyaráig a Válasz költői rovatának szerkesztője.
1947 könyvnapjára, de „nem könyvnapi jelleg”-gel megjelent a Tücsökzene. December 17-én felvették az Írószövetségbe; ez ellen tiltakozásul a Szövetség felvételi bizottságának három tagja, Zsolt Béla, Kárpáti Aurél és Bóka László lemondott a vezetőségben viselt tisztségéről.
1948. május 25-én megjelent az Örök Barátaink második kötete. Július 21. és 23. között három fiatal optikus társaságában egy motorcsónakon kezdődött utazása a Dunán, majd a Sió csatornán, amelynek egyes mozzanatait a Vers versek helyett c. költeményébe szőtte; az ezt követő „balatonozós” út végállomásaként augusztus 2-án és 3-án Földváron tartózkodott, ennek emléke A földvári mólón c. verse. Decemberben kiadták Shakespeare összes drámáit a Franklin kiadónál, köztük volt az ez évben befejezett Troilus és Cressida is; megjelentek még bilingvis kiadásban Shakespeare szonettjeinek már átdolgozott fordításai. December 13. és 1949. január 31. között a költő lefordította Puskin A bahcsiszeráji szökőkút című elbeszélő költeményét.
1949. február 10. és 25. között Hévízen a Keresztes apácanővérek Szent Józsefről elnevezett panziójában lakott Tompa Kálmán doktor meghívására, itt keletkezett – a vendégként idelátogató Vékesné Korzáti Erzsébet elutazása után – A huszonhatodik év két szonettje, „amit még látott”: Képzelt képzeleteddel, Vezeték. A Hévízen készült szonetteket a „Hévízi füzet” néven ismert kockás füzetbe írta (ebből csak a Képzelt képzeleteddel c. költemény kézirata hiányzik, mert lapját kiszakította, s elküldte Vékesné Korzáti Erzsébetnek). Márciustól májusig lefordította (második hévízi tartózkodásán fejezve be) az Andromaché c. drámát a Franklin kiadásában megjelenő, Illyés által szerkesztett Racine Összes drámai művei c. kötet számára. Májustól a Nemzeti Színház ismét előadta az Ahogy tetszik-et. A Fórum júniusi számában megjelent A bahcsiszeráji szökőkút, a költőt Puskin-éremmel tüntették ki. Július 29. és augusztus 6. között Bernáth Aurélék vendége, itt kezdte el írni Kisörsi nádas c. versét. A Válasz megszűnésével publikációs lehetőség nélkül maradt.
1950. február 12-én öngyilkos lett Vékesné Korzáti Erzsébet a Ráth György utca 54. első emeleti lakásában. Március 8. és 1951 húsvétja között megírta A huszonhatodik év első száz szonettjét. Áprilistól a Nemzeti Színház ismét előadja a Macbeth-et. Április végén kétszer is volt érpattanásból következő tüdőbevérzése, elterjedt halálhíre; utóbb nyáron szembevérzésre panaszkodott. Májusban megjelent a Franklin Kiadónál Somlyó György szerkesztésében Válogatott műfordításainak kötete. Nyáron Molière Embergyűlölőjét és Psychéjét fordította egy tervezett Molière-összes számára, és A huszonhatodik év szonettjeit írta Bernáthéknál Kisörsön, Kovács József vaskereskedő vendégeként Bogláron és Tihanyban Illyéséknél. 1951 húsvétján Balatonfüreden Liptákék vendégeként összeállította A huszonhatodik év-et, amelyet azután Lipták Gábor gépelt le több példányban. Október 10–11. éjszakáján érte első szívtrombózisa Tihanyban, melyet lábon viselt el.
1952-ben lefordította Thomas Hardy Tess of the d’Urbervilles c. regényét Egy tiszta nő címmel. Karácsonyra az Írószövetség stencilezett formában megjelentette Szabó Lőrinc fordításában Burns Vidám koldusok c. költeményét.
1953. június 3. és augusztus 10. között lefordított egy kötetet Tyutcsev verseiből. Szeptember 7. és 20. között újabb szerelmes versciklust írt (Igalon, Szárszón és Balatonfüreden), amely Káprázat címmel válik ismertté. Ősszel előadást tartott a Petőfi rádióban Tu Fu-ról, akinek az ő általa fordított verseit lánya, Gáborjáni Klára, Uray Tivadar és Tímár József szavalta el. A műsort 1953. november 18-án sugározták. Az év végén lefordította az Ifjúsági Színház kérésére Shakespeare Vízkereszt című vígjátékát (könyv alakban először csak 2004-ben jelent meg).
1954. április 4-én műfordításaiért (főként Majakovszkij fordításáért) József Attila-díjjal tüntették ki. Nyáron lefordította Molière Nők iskolája c. vígjátékát. Augusztusban pár napot Bernáth Aurél családja vendégeként Ábrahámhegyen töltött. December 30-án érte a második szívtrombózis.
1955. január 1-től egy hónapig az ORFI [Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet, a valahai Irgalmasrendi Kórház, most részben ismét Budai Irgalmasrendi Kórház] I. Belgyógyászati osztályán ápolták, majd Bernáthné dr. Pártos Alice betege lett a C. reumaosztályon március 17-ig, azután a Gellért Szálló gyógyszanatóriumi szobájában volt további pihenés és gyógyszeres kezelés céljából július 2-ig. A nyáron közreműködött Bernáth Aurél önéletrajzi regényének végső stilizálásában, és Bernáth ekkor kezdett el dolgozni ismert, a költőt ábrázoló festményén. Augusztusban elkészült Illyés újrafelfedező tanulmánya, mely első alkalommal az Alföld  1956. 2. számában jelent meg. Szabó Lőrinc kezét sokízületi gyulladás kínozta; Polyarthritis címen (utóbb: Sokizületi gyulladás) erről verset is írt.
1956. január-februárban újabb verseket írt, köztük a Mozart hallgatása közben címűt. A könyvhéten megjelent Válogatott versei-nek új gyűjteménye (benne Valami szép címmel az utolsó általa összeállított verskötete), a válogatás és az előszó Illyés Gyula munkája. Július 2-án megrendezték nagy visszhangot keltő szerzői estjét az É[pítési] M[inisztérium] Mélyépítési Tervező Vállalat szakszervezeti bizottsága helyiségében. Szeptember 17-én beválasztották az Írószövetség elnökségébe. Október 23-án szülővárosa, Miskolc rendezte meg szerzői estjét, amelyet Illyés Gyula vezetett be. Szeptember 15. és december 9. között befejezte 1953-as szerelmi versciklusát. Október közepe és december közepe között elkészítette a forradalom eseményeit kommentáló, Meglepetések c. háromtételes költői művét.
1957 januárjában megalakult Magyar Írás Szövetkezet tagja lett többek között bisztrai Farkas Ferenc, a Nagy Imre-kormány államminisztere, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László és Tamási Áron mellett; az egyesülés deklarált célkitűzése: „az eszmei színvonal feltétlen biztosítása és a szakmai kritika mennél behatóbb művelése”. Március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki. A kitüntetéssel járó pénzösszegből segítette többek között Zelk Zoltánnét, Sárközi Györgynét, Sinka Istvánt. Húsvétkor megjelent A huszonhatodik év. Május 13-án Tihanyban látta azt a holdfogyatkozást, amelyről utolsó, befejezett versét írta (május 16-án véglegesítette). Július 1-én aláírta a Magyar írók tiltakozása az atombombakísérletek ellen  c. kiáltványt, majd A magyar írók tiltakozása az ENSZ ötös-bizottsági jelentés közgyűlési tárgyalása ellen c., a Magyar Nemzet szeptember 8-i, majd az Élet és Irodalom szeptember 15-i számában megjelenő nyilatkozatot, melyhez egyébként a magyar írók nagy többsége is csatlakozott. Szeptemberben megjelent a Tücsökzene bővített kiadása. Szeptember 12-én Tihanyban Illyéséknél rosszul lett. Október 3-án délután, öt perccel három óra előtt meghalt a Gömöri-klinikán. (Fiumei út, 17. I. 119.) Október 8-án a Kerepesi temetőben temették nagy állami tiszteletadással. Joó Sándor lelkész, Illyés Gyula, Fodor József, Mihályfi Ernő búcsúztatták. A diktatúra visszarendeződésének idején a kimért hivatalosságtól elkülönülve a ravatal mellett rövid, a résztvevők számára alig észrevehető pillanatban barátai vélekedését Illyés Gyula, a költőtárs, utolsó évei legjobb barátja fogalmazta meg: „Barátaid, küzdőtársaid megbízásából és kívánsága szerint mondok búcsút, kedves Lőrinc. Mindazok nevében, akik képtelenek fölfogni, hogy nem vagy, mert régtől fogva jól tudták, hogy ki voltál és ki leszel: halhatatlan szellem, a legnagyobbak közül való. Se veszteségünket felmérni, se fájdalmunkat kifejezni nincs méltó szó. Köszönjük, hogy életünk alkotórésze lettél. Nyugodj békében”. Joó Sándor pasaréti lelkész pedig igehirdetésében a Jób 19,25-öt választotta: „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll...” És ezeket fűzte hozzá: „Egy sokat szenvedett ember, a bibliai öreg Jób mondta ezt, amikor már minden emberi vigasztalás, erő és hatalom csődöt mondott. Én tudom, hogy az én Megváltóm él.” És mélységes meggyőződéssel vonatkoztatta ugyanezt magára az elhunytra is: „Tudom, hogy merész ez a kijelentés, de van alapja: Isten szava, Igéje, ígérete!”
 
Fontosabb díjak, elismerések:
 
1932, 1937, 1944 – Baumgarten-díj
1940 – Budapest Székesfőváros Arany János Érme
1943 – a Debreceni Irodalmi Társaságok és a Nyári Egyetem Csokonai-díja
1994 – az Irodalompártoló Társaság díja
1954 – József Attila-díj
1957 – Kossuth-díj
 
 
Az életrajzot Horányi Károly és Kabdebó Lóránt írta. Átvéve a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének és az MTA Könyvtárának krk.szabolorinc.hu weblapjáról.
 
A festmény Bernáth Aurél műve.