Tatár Sándor
Költő
|
Az ELTE magyar–német szakán szerzett tanári diplomát 1988-ban, majd PhD-fokozatot 2000-ben. |
1962-ben született Budapesten. Tanított itt-ott, próbálkozott „szabadúszással”; 2001-től az MTA Könyvtárának munkatársa. Feleségével és fiával Törökbálinton él.
1985-től publikál, elsősorban verseket és műfordításokat. Műfordítói teljesítményét mind rövidpróza (Nagyvilág, 1988), mind vers kategóriában (Holmi, 1995) elismerték egy-egy pályázaton. 1997-ben az Eötvös-ösztöndíj jóvoltából három hónapot dolgozhatott a straeleni Európai Fordítóházban (Europäisches Übersetzer-Kollegium), ezen kívül 1999-ben a Soros Alapítvány, 2001-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram egyéves alkotói ösztöndíját nyerte el. 2006 márciusában a Literarisches Colloquium Berlin nemzetközi fordítóműhelyének vendége volt. Eddig négy magyar és egy kétnyelvű (magyar–német: A végesség kesernyés v… / Endlichkeit mit bittrem Trost, 2006) verseskötete jelent meg; 2006-ban a Requiem című a Kalligram, 2007-ben a Bejáró művész című az Orpheusz Kiadónál. Jelenleg egy, az utóbbi (bő) két évtized német rövidprózájából összeállítandó antológia szerkesztésén és fordításán dolgozik.
Verseskötetek:
Végtelenül egyszerű lenne minden (Tevan, Békéscsaba, 1990)
A szénszünetre eljött a nyár (Balassi, Budapest, 1999)
A végesség kesernyés v… / Endlichkeit mit bittrem Trost (magyar–német, Kalligram, Pozsony–Bp., 2006)
Requiem (Kalligram, Pozsony–Bp., 2006)
Bejáró művész (Orpheusz Kiadó, Bp., 2007)
Díjak:
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának három hónapos alkotói támogatása (1983), Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának egyéves ösztöndíja (1990), Eötvös-ösztöndíj (1997), Soros Alapítvány alkotói ösztöndíja (1999), Nemzeti Kulturális Alapprogram alkotói ösztöndíja (2001)
