Kutatási területei részben az orvostörténet, részben a társadalom-orvostan, a szociális medicina, ezen belül a szexológia. Orvostudományi kandidatúráját 1997-ben szerezte Egy társadalmi probléma medikalizálása: adalékok a budapesti prostitúció történetéhez című disszertációjával. 2004-ben habilitációját az Egészségpedagógia. Vizsgálatok a nemi nevelés körében témával nyerte el.

1988 óta a Semmelweis Egyetem Orvostörténeti és Társadalom-orvostani Intézetében dolgozik. Jelenleg az intézet jogutódja, a Közegészségtani Intézet docense. Oktatási és érdeklődési köre a primer prevenciós tevékenység felé irányul a különböző hátránnyal élők között (fiatalok, nők, értelmi sérültek, kisebbségben, állami gondoskodásban élők, prostituáltak, melegek) intézményes és civil formában. Alapítója a Szex Edukációs Kiemelten Közhasznú Alapítványnak (1991), több hazai és nemzetközi civil szervezet, hálózat tagja. Több mint száz publikációja hazai és külföldi szaklapokban jelent meg. Tankönyvei és tananyagai (egyetemi, középiskolai) a mai iskolai oktatás alapját képezik.