A DIA-ról
Szerzők betűrendben
Irodalmi szakértők
Interjúk
Arcképcsarnok
DIA-események képekben
Ajánlott irodalom
Friss hírek
 
Évfordulók

V.
26.
Szakonyi Károly
83 éve, 1931. október 26-án született.
K.
28.
Kormos István
91 éve, 1923. október 28-án született.

    október   
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Bodnár György

(1927–2008)

1927. július 23-án született Karcagon. Apja pályamunkás volt. Alsó- és középiskoláit szülővárosában végezte. 1947-ben érettségizett a karcagi Református Nagykun Gimnáziumban. Tanulmányait 1947 és 1952 között a Pázmány Péter Tudományegyetem, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán folytatta. Egyetemi évei alatt – 1950-ig, megszüntetéséig – az Eötvös Collegium tagja volt. Magyar–angol szakon szerzett középiskolai tanári oklevelet.
 
Még egyetemi éveiben – 1949-ben – demonstrátorrá nevezték ki az ELTE Magyar Irodalmi Tanszékére. Egyetemi tanulmányainak befejezése után rövid ideig az MTA Titkárságán és a Népművelési Minisztériumban tisztviselő volt. 1953 szeptemberétől 1956 októberéig a Társadalmi Szemle kulturális rovatvezetője volt, s 1955–1956-ban párhuzamosan – annak megszüntetéséig – az Új Hang című irodalmi folyóirat felelős szerkesztői tisztét is betöltötte. 1957. június 1-jén a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. E tisztségéről három hónap múlva lemondott, mivel programját nem engedték végrehajtani. 1957. október 1-jén az MTA Irodalomtörténeti (később Irodalomtudományi) Intézetében helyezkedett el tudományos munkatársként, 1965 óta osztályvezetői, főosztályvezetői, majd 1985-től igazgatóhelyettesi beosztásban, 1992-től 1997-ig igazgatóként. 1997-ben nyugállományba helyezték.
 
Kutatói munkája mellett 1965-től folyamatosan részt vett a felsőoktatásban. Címzetes egyetemi tanárként több mint 25 éven át tanított tiszteletdíj nélkül a budapesti Bölcsészkaron. 1995-től haláláig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kinevezett professzor emeritusa volt.
 
1971-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot, 1987-ben pedig az irodalomtudomány doktorává nyilvánították.
 
1951 óta rendszeresen publikált, s párhuzamosan dolgozott az irodalomtörténetben és az irodalomkritikában. Kutatási területe a huszadik század magyar irodalma, az élő irodalom, a modern magyar kritika és irodalomtudomány története, s irodalmunk, valamint kritikánk eszmetörténeti kapcsolatai. Komparatisztikával, eszmetörténettel és irodalomelmélettel is foglalkozott. Az akadémiai hatkötetes magyar irodalomtörténet 5–6. kötetében szerzőként, a hatodikban pedig a szerkesztő munkatársaként is közreműködött. A hatodik kötetben egy tizenhárom íves könyvrészletet is publikált (A magyar irodalomszemlélet a két világháború között, 1966). Több fejezet szerzője volt az 1945 utáni magyar irodalom történetét áttekintő szintézisben is (A magyar irodalom története 1945–1975). 1976-ban önálló kötetben adta ki addig megjelent tanulmányait és kritikáit (Törvénykeresők, 625 p.). A következő húsz év termését a Jövő múlt időben című, 30 íves kötetben gyűjtötte össze, amely 1998-ban jelent meg. A modern magyar elbeszélés születését áttekintő kötete (A „mese” lélekvándorlása, 1988, 456 p.) még az állami magyar könyvkiadás összeomlása előtt megjelenhetett. Juhász Ferenc című monográfiáját (12 ív) 1993-ban adta ki a Kortársaink sorozat. A Nap Kiadónál jelent meg Kaffka Margit befogadástörténetéről szóló kötete 2001-ben (In memoriam-sorozat), a Juhász Ferenc-monográfia bővített kiadása pedig a Balassi Kiadónál (2005). 2007-ben az Argumentum Kiadó adta ki Párbeszéd az idővel című életmű-válogatását.
 
Utolsó éveiben ismét a század eleji magyar korrajz-regények feldolgozásával foglalkozott.
 
Több tudományos és irodalmi szervezet munkájában vett részt. 1973 óta az MTA I. Osztályának tanácskozó tagja, s 1973 és 1985 között az MTA Irodalomtudományi Bizottságának társelnöke, illetve elnöke volt. 1976–1980, valamint 1985–1991 között a TMB Irodalomtudományi Szakbizottságában is közreműködött. 1993–2001 között az OTKA Magyar Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Szakzsürijének elnöki tisztét is betöltötte.
 
1971-től a Magyar Írószövetség, illetve 2005-ig a Választmány tagja volt. A Helikon és a Literatúra szerkesztőbizottságának tagja. 1994-ben mint doktor képviselőt beválasztották az MTA Elnökségébe, s az OTKA Társadalomtudományi Szakkollégiumába. 1996-tól az Akadémia az Országos Doktori és Habilitációs Tanácsba, illetve 1997-ben – egy hároméves ciklusra – a Magyar Akkreditációs Bizottságba is delegálta. 1995-től 2000-ig, mint elnök, az Országos Ösztöndíj Bizottság Bölcsész Albizottságának munkájában is részt vett.
 
1963 és 1989 között az Irodalomtudományi Füzetek című akadémiai könyvsorozat szerkesztője. Haláláig a Füst Milán Fordítói Alapítvány Kuratóriumának elnöke volt.
 
1967-től több külföldi tanulmányúton és előadó körúton vett részt, s előadója, elnöke (angol nyelven), illetve hosszú ideig szervezője volt számos külföldi nemzetközi tudományos konferenciának (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Németország, Finnország, Ausztria, Csehszlovákia, Szlovákia, Lengyelország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Horvátország, Szovjetunió, Japán, Ghana és Amerikai Egyesült Államok). Több nemzetközi tudományos szervezet vezetőségének vagy vegyes bizottságának a munkájában vett részt.
 
Elhunyt 2008. október 29-én.
 
 
Irodalmi és tudományos kitüntetései:
 
József Attila-díj (1976)
Illés Endre-díj (1990)
A Magyar Alkotóművészek Egyesülete Életműdíja (1995)
Komlós Aladár-díj (1996)
A Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)
MTA Eötvös József-koszorú (1998)
Ipolyi Arnold-díj (OTKA) (2000)
Akadémiai Díj (2002)
Tekintet-díj (2006)
Széchenyi-díj (2007)
 
 
A Digitális Irodalmi Akadémia Juhász Ferenc-szakértője volt 1998-tól haláláig.
 

galéria