Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett, és a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, azóta szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi-Ottlik) vonalon jelöli ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető: idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.

Munkásságát eddigi két fő műve tagolja három részre. A Termelési regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra.

Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő és narrátor saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1992) sajátos, többrétegű utazóregény.

A Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Termelési regényhez hasonlóan két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő, megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele a szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.

Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvasható.

 

Kötetei:

 

Fancsikó és Pinta. Írások egy darab madzagra fűzve (elbeszélések, Magvető, 1976)

Pápai vizeken ne kalózkodj (elbeszélések, Magvető, 1977)

Termelési regény. Kisssregény („kisregény”, Magvető, 1979)

Függő. Bevezetés a szépirodalomba (Magvető, 1981)

Ki szavatol a lady biztonságáért? Bevezetés a szépirodalomba (Magvető, 1982)

Fuharosok (regény, Magvető, 1983)

Kis magyar pornográfia. Bevezetés a szépirodalomba (Magvető, 1984)

Daisy (Opera semiseria egy felvonásban, Magvető, JAK füzetek 6., 1984)

A szív segédigéi. Bevezetés a szépirodalomba (Magvető, 1985)

[Csokonai Lili]: Tizenhét hattyúk (regény, Magvető, 1987)

A kitömött hattyú (esszék, Magvető, 1988)

Biztos kaland (Czeizel Balázzsal, Novotrade Rt., 1989)

Hrabal könyve (regény, Magvető, 1990)

Hahn-Hahn grófnő pillantása. Lefelé a Dunán (regény, Magvető, 1991)

A halacska csodálatos élete (publicisztika, Pannon, 1991)

Egy nő (Banga Ferenccel, regény, Balassi, 1993; Magvető, 1995)

Élet és irodalom (Kertész Imre Jegyzőkönyv című művével, Magvető–Századvég, 1993)

Amit a csokornyakkendőről tudni kell... (humoreszk, Corvina, 1993)

Egy kékharisnya följegyzéseiből (válogatott publicisztika, Magvető, 1994, 1996)

Egy házy nyúl csodálatos élete (Irene Dische, Hans Magnus Enzensberger, Michael Sowa, le-, át-, szét-, összevissza fordította Esterházy Péter, Magvető, 1996)

Harmonia caelestis (regény, Magvető, 2000)

Rubens és a nemeuklideszi asszonyok (három dramolett, Magvető, 2006)
Utazás a tizenhatos mélyére (Magvetõ, 2006)

 

Díjak:

 

Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja (1977), Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia, 1980), Mozgó Világ Aszú-díja (1981), Füst Milán-jutalom (1983), Déry Tibor-jutalom (1984), József Attila-díj (1986), Örley-díj (Nádas Péterrel, 1986), Vilenica-díj (Szlovénia, 1988), Krúdy Gyula-díj (1990), Az Év Könyve Jutalom (1990), Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja (1992), MR Hangjáték Produkciódíj (1993), Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia, 1993), Ordre des Arts et des Lettres Érdemrend tiszti fokozata (1994), Szabad Sajtó Díj (1994), Magyar Művészetért Alapítvány díja (1995), Soros Alapítvány alkotói díja (1995), Bjorson-díj (Norvégia, 1995), Kossuth-díj (1996), Szép Ernő-jutalom (1996), Év embere-díj (Magyar Hírlap, 1999), Osztrák Állami Díj (1999), Magyar Irodalmi Díj (2001), Márai Sándor-díj (2001), CET Irodalmi Díj (2002), Pro Europa-díj (2004), Béke-díj (Frankfurti Könyvvásár, 2004), Üveggolyó-rend (2004), Demény Pál-emlékérem (2005), Prima Primissima Díj (2006)