Márai idézetek
P.
03.
|
szeptember 3.
A pénzben már úgy hittek, mintha ez a jelkép önmagában fegyver és méltányosság is lenne, mintha a pénz maga lenne a biztonság, melyről oly sokat, oly aggályosan és szorongó hangsúllyal beszéltek. Azt hitték, a pénz varázslat, és mégis, minden és mindenki meghátrál a meztelen pénz sugárzása elől. Ez a hit már vallásos volt, áhítatos. Már nem is gazdasági vagy társadalmi kérdés volt számukra a pénz, hanem état d’âme, a lélek egy állapota, teljes betöltöttség. Így várták, hogy a pénz csodát tesz.
(Bizánc) |
szeptember
| H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
| |
|
1 |
2 |
3 |
4 |
5 | | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | | 27 | 28 | 29 | 30 | | | |
PIM főoldal
|
február 9.
|
Kezdte észrevenni, hogy a boldogságot nem lehet magántulajdonnak tekinteni, amelyre egy napon szert tesz az ember, mint egy örökségre, s aztán csak ápolni kell és vigyázni rá, hogy el ne lopják vagy ne veszítsen értékéből. A boldogságot tulajdonképpen minden félórában, minden percben újra és újra fel kellett találni, teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezett, s általában inkább fárasztó volt és idegesítő, mint megnyugtató és jóleső.
(A sziget)
|
| |
|