Márai idézetek
Szo.
13.
|
március 13.
Szabadság, gondolom, s csodálkozva bámulok magam elé. Én most minden jel szerint szabad vagyok, kissé talán túlságosan is szabad, mehetek, ahová akarok, s amit akartam, az sikerült: itt fekszem a tenger mellett, nincs név, család, mesterség, ami kössön, bőröm is levedlett már a napon, feltétlenül szabad vagyok. S mégis szorongás fog el, mikor a néger songokat hallgatom, túlságosan szabad vagyok, s ebben a szabadságban olyan elveszettnek s kiszolgáltatottnak érzem magam, mint a reggeli órában, mikor egyedül úszom a tengerben. Valamilyen kötöttség talán mégsem árt az életben, gondolom.
(Idegen emberek) |
március
| H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
| 1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 | | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | | 29 | 30 | 31 | | | | |
PIM főoldal
|
február 9.
|
Kezdte észrevenni, hogy a boldogságot nem lehet magántulajdonnak tekinteni, amelyre egy napon szert tesz az ember, mint egy örökségre, s aztán csak ápolni kell és vigyázni rá, hogy el ne lopják vagy ne veszítsen értékéből. A boldogságot tulajdonképpen minden félórában, minden percben újra és újra fel kellett találni, teljesen kiszámíthatatlanul jelentkezett, s általában inkább fárasztó volt és idegesítő, mint megnyugtató és jóleső.
(A sziget)
|
| |
|
