Márai Sándor

Nyitólap
A honlapról
Életrajz
A hónap Máraija
Bibliográfiák
Márai a PIM-ben
Újdonságok
Szakirodalom
A Márai Sándor-díj
Márai a Pimmédián
Ugródeszka
 

Márai idézetek

K.
07.
február 7.
Mondd, mi a hatalom?... Most olyan sokat írnak, beszélnek erről. Mi a politikai hatalom, mi okozza, hogy egy ember át tudja adni az akaratát millióknak? És mi a tartalma a mi hatalmunknak, a nők erejének? Azt mondod, a szerelem. Hát lehet, hogy a szerelem. Én néha már kételkedem ebben a szóban. Nem tagadom a szerelmet, dehogyis. A legnagyobb földi erő ez. S mégis, néha úgy érzem, a férfiak, mikor szeretnek bennünket, mert nem tehetnek másként, kissé le is nézik az egészet. Minden igazi férfiban van valamilyen tartózkodás, mintha lényének, lelkének egy területét elzárná a nő elől, akit szeret, és azt mondaná: „Eddig, kedves, és ne tovább. Itt, a hetedik szobában, egyedül akarok maradni.” A buta nők megpukkadnak ettől. Az okosak szomorúak, kíváncsiak lesznek, s aztán beletörődnek.
 (Az igazi)

    február   
H K Sz Cs P Sz V
    1 2 3 4 5
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829    
PIM főoldal

A Teljes Napló 1952-1953

A sorozat nyolcadik kötete

Lassan elérkezik a napló-kiadás ahhoz az időszakhoz, amelyről "kiegészítő kötetei", az Ami a Naplóból kimaradt sorozat hiánypótlásra szánt jegyzetei sem tájékoztatnak, hiszen az említett kiadás az 1955-ös évig ad betekintést az író gondolataiba.

Jelen kötet a kontinensváltás szükségszerűségének és fájdalmainak krónikáját adják. Búcsú Európától, annak "legemberibb" tájától, Nápolytól, hajóút, majd az érkezés utáni élmények uralják e két év krónikáját. Olvasmányok, helykeresés és filozófiai-egzisztenciális kérdések sora jelennek meg a könyv lapjain, a sorsába beletörő és beletörődő író ítéletei, bújtatott, de néha előbukkanó honvágya, magánya. Ezért is lesz a diáriumot meghatározó létélménnyé, melyet 1953 karácsonya után jegyez le:
Nem vagyok egészséges, de élhetnék még; van erőm, tar­talékom, hogy éljek. Talán írni is tudok még, de ehhez így, itt, a prolik és vigécek között nagyon nagy erő kell. De bizonyos, hogy keserű lettem Amerikában, – keserű, elszánt, nem-alkuvó, nem-megbocsátó. Kemény lecke ez. Vannak másféle emberek, máshol, vannak engesztelő emberek. De itt, az egész, a légkör, keserűségre és keménységre neveli az embert.