Időpont
Benedek Elek emlékkiállítás
2009. szeptember 25. – 2010. szeptember 1.
Meghosszabbítva október 3-ig!
A magyar mese- és mondavilágot, a székely népmeséket, a világirodalom meseanyagát átdolgozó és közkinccsé tevő Elek Apót szinte minden korosztály ismeri, ezért meséinek világába - meseszobánkba – várjuk közös olvasásra, mesehallgatásra, játékra, felnőtt és gyermeklátogatóinkat.
A kiállítás első egysége a varázslatos, mesét, mondát termő szülőföldet mutatja be. Benedek Elek 1859. szeptember 30-án Kisbaconban, a Székelyföld egy kicsiny falujában született. Gazdálkodó székely katonacsaládból származott, ősei hosszú évtizedeken át katonaként szolgálták a hazát és a királyt. Címeres nemesi levelüket Apafi Mihály fejedelemtől kapták. A szülőfalu lakói melegszívű, becsületes emberek voltak, akik évszázadok legendáit, történeteit őrizték a lelkük mélyén, amiket aztán munka közben, esténként elmeséltek egymásnak s gyermekeiknek. ”Erdő, mező, hegy, völgy minden mesél itt. A mesék földje ez.” Ebben a szép természet- és emberszerető környezetben nőtt fel Benedek Elek. Az ő ajándéka, hogy meg tudta őrizni, tovább tudta adni olvasóinak azt a mesevilágot, mely a gyermekkorát széppé tette. A folyosó bevezet az ő személyes és írói életébe.
A kiállítás első termében Benedek Elek életútját, munkásságát fedezhetjük fel. Elemi tanulmányait a kisbaconi iskolában kezdte, alig nyolc évesen íratják be a székelyudvarhelyi református kollégiumba. Az udvarhelyi diákévek mély nyomot hagynak az íróban, itt kezd nyelveket tanulni, lelkes tagja lesz az önképzőkörnek, Sebesi Jób diáktársával hozzákezd szülőföldje balladáinak, népmeséinek, népdalainak gyűjtéséhez. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarán tanul, tanárnak készül, de lelke mélyén írói terveket táplál. Ballada- és népmesegyűjtését megmutatja Gyulai Pálnak – a kor jeles kritikusának - aki felolvas belőlük a Kisfaludy Társaságban. Népköltészeti gyűjtésének anyaga, Kriza János, Orbán Balázs és Sebesi Jób gyűjtésével együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként megjelenő Székelyföldi Gyűjtés című kötetben lát napvilágot, 1882-ben.
Félbeszakítva egyetemi tanulmányait újságírói pályára lép: 1881-től a Budapesti Hírlap munkatársa, 1886-tól az Ország-Világ szépirodalmi lap szerkesztője, 1894-től a Nemzeti Iskolát, majd ezt követően a Magyar Kritika című lapot hozza életre. Újságírói tevékenységével párhuzamosan sorra jelennek meg kötetei: 1885-ben a Székely Tündérország, ami már önállóan megírt meséket tartalmaz, majd ezt követi a Székely mesemondó. 1894-96 között több műfajban is kipróbálja magát. A Huszár Anna nyitja meg lányregényeinek sorát, ekkor jelenik meg a kortársak körében nagy visszhangot kiváltó műve, a Testamentum és hat levél, majd ezt követi monumentális mesegyűjteménye, a Magyar mese és mondavilág öt kötete.
Korszakalkotó a pedagógiai tevékenysége is, hiszen folyóiratot szerkesztett a nevelőknek, gyerekeknek, valamint tankönyveket és a népiskolák számára olvasó könyveket állított össze.
1887-ben veszi kezdetét viszonylag rövid ideig tartó politikai karrierje a kormánypárt színeiben. Első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emel szót. Saját pártjában nem talál támogatót, ezért Apponyi Albert ellenzéki pártjához csatlakozik. 1892-ben még indul a választásokon, de sikertelenül. Csalódásai miatt kivonul a politikai életből.
A meseíró mellett megismerjük a harcos újságírót és szerkesztőt, a fordítót, a tanügy iránt elkötelezett embert, az irodalomszervezőt. Lapozó formában válogatást nyújtunk Benedek Elek verseiből és levelezéséből.
1921-ben végleg hazatér szülőfalujába és bekapcsolódik az újjászerveződő erdélyi magyar irodalmi életbe. Örömmel csatlakozik a Kós Károly, Nyírő József, Szentimrei Jenő neve által fémjelzett Kaláka munkatársaihoz. Járják a falvakat, hogy a legmostohább helyzetű magyar településekre is eljuttassák a magyar irodalmat és kultúrát.
A székely kapun belépve Benedek apó szerkesztőségébe jutunk. 1889-ben gyermeklapot indít Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számít a magyar ifjúsági lapok történetében és meghatározza a következő évtizedek törekvéseit. 1909-ben ismét gyermekeknek szóló lapon dolgozik, a Jó Pajtást szerkeszti Sebők Zsigmonddal együtt. Főszerkesztője a lapnak 1923-ig, amikor is átveszi a Cimbora újság szerkesztését. Életének utolsó éveit teljes egészében a Cimborának szenteli. Egyre nyomasztóbb anyagi gondok között küzd az egyetlen magyar nyelvű gyermeklap életben tartásáért Kiállításunk feleleveníti az újság híres levelező rovatát. Indul a Táltosposta, a hozzánk érkező levelekre, rejtvény megfejtésekre, pályázatokra, észrevételekre a PIM honlapján munkatársaink válaszolnak.
Aki elfáradt és pihenésképpen mesét szeretne olvasni vagy hallgatni, várjuk a meseszobánkba! Felfedezhetjük Elek apó meséit, segítenek ebben a régi és legújabb illusztrációk, mesekönyvek. A mesealakok kilépnek a könyvlapokról, elég kinyitni a szekrények fiókjait, a ládák tetejét…
Nézzük meg együtt, hogyan látják ma kortárs művészeink a meséket! Izgalommal várjuk a gyerekek véleményét is!
Lehetőséget kínálunk a családoknak, kiscsoportoknak és egyéni látogatóinknak mesehallgatásra, bábozásra, jelenet előadására, felolvasásra, játékra és a kiállítás kincseinek felfedezésére.
A kiállítás alatt számos rendezvényt szervezünk felnőtt és gyermek látogatóinknak: bábelőadásokkal, pályázatokkal, mesemondó- és olvasó versenyekkel, a Táltosposta működtetésével tesszük élővé az „Egyszer volt, hol nem volt…” a 150 éve született Benedek Elekre emlékező kiállítást.