Szabadság, gondolom, s csodálkozva bámulok magam elé. Én most minden jel szerint szabad vagyok, kissé talán túlságosan is szabad, mehetek, ahová akarok, s amit akartam, az sikerült: itt fekszem a tenger mellett, nincs név, család, mesterség, ami kössön, bőröm is levedlett már a napon, feltétlenül szabad vagyok. S mégis szorongás fog el, mikor a néger songokat hallgatom, túlságosan szabad vagyok, s ebben a szabadságban olyan elveszettnek s kiszolgáltatottnak érzem magam, mint a reggeli órában, mikor egyedül úszom a tengerben. Valamilyen kötöttség talán mégsem árt az életben, gondolom.    

      (Idegen emberek)