Széles Klára: Életrajz

1936. augusztus 17-én született Pakson. Irodalomtörténész, kritikus. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán szerzett diplomát 1959-ben. Előtte a szegedi tudományegyetem bölcsészkarán kezdte tanulmányait, s ekkortól, 1955-től kezdődött levelezése Lászlóffy Aladárral, a költő verseiről, költészetéről. 1961-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott könyvtárosként. 1961 és 1969 között tanár, közben 1965-től 1968-ig aspiráns volt. 1970-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd főmunkatársa. 1972-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 2003 óta az MTA doktora.

1981-ben Babits Mihály-emlékplakettel, 1991-ben Kritikai Nívódíjjal, 1995-ben Az Év Könyve Díjjal, 1996-ban József Attila-díjjal tüntették ki. Rendszeresen figyelemmel kíséri Lászlóffy Aladár írói pályáját. Erre vonatkozó tanulmányai, kritikái részben a Szeged–Kolozsvár 1955–1992 kötetben jelentek meg.
Kritikái, tanulmányai rendszeresen megjelennek az irodalomtörténeti, szépirodalmi folyóiratokban, lapokban, napilapokban.

 

Önálló kötetei:

Reviczky Gyula poétikája és az új magyar líra. Bp., 1976, Akadémiai Kiadó.
„…minden szervem óra.” (József Attila költői motívumrendszeréről.) Bp., 1980, Magvető Kiadó.
Vajda János. Bp., 1982, Gondolat Kiadó.
Henszlmann Imre művészetelmélete és kritikusi gyakorlata. Bp., 1992, Argumentum Kiadó.
Szeged–Kolozsvár 1955–1992. (Kortársi szemle az erdélyi irodalomról.) Bp., 1993, Pesti Szalon Kiadó.
A létté vált hiány. (Esszék, tanulmányok mai irodalmunkról.) Miskolc, 1995, Felsőmagyarország Kiadó. (Artisjus-díjjal kitüntetett kötet.)
Közelebb a remekműhöz. (Élmények és értelmezések.) Miskolc, 1995, Felsőmagyarország Kiadó.
Van-e értelme a műértelmezésnek? Ha van, mi az? Bp., 1996, Panem–McGraw–Hill Book Company Europe.