Rába György: Életrajz

Rába György (Budapest, 1924. június 13. – Budapest, 2011. január 29.)

Kossuth- és Széchenyi-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

*

1924. június 13-án született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1948-ban magyar–francia szakos diplomát szerez. 1949 és 1957 között középiskolai tanár Budapesten. 1957-től 1961-ig az MTA Irodalomtudományi Intézet világirodalmi osztályának francia előadója, 1961 és 1982 között ugyanott a XX. századi magyar irodalmi osztály munkatársa, később főmunkatársa. 1970-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1983-ban az irodalomtudomány doktora tudományos fokozatot szerzi meg.

 

Tagja volt a Magyar Írószövetségnek, a Magyar P. E. N. Clubnak, a Modern Filológiai Társaságnak (1983 és 1987 között alelnöke).

Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Szemlélettágító műhelyként emlékezett vissza a Vigiliára, az Életre, a Franklin Könyvkiadóra, a Hungária Könyvkiadóra. 1946-ban az Újhold című folyóirat egyik alapítója és társszerkesztője. A folyóirat megszűnése (1948) után költőként hosszú ideig hallgatást fogad. Megalapozza műfordítói és tudományos, esszéista életművét. Korai verseskötetei (Az Úr vadászata, 1943; Búvár, 1947) után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel; ezt újabb hosszú szünet után követi 1969-ben a Férfihangra.

Alkotókedve a nyolcvanas, és még inkább a kilencvenes években föltámad, élete utolsó három évtizedében két-három évenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei.

Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepe óta elbeszéléseket is írt.

Hosszú betegség után, 2011. január 29-én hunyt el Budapesten.

 

1982-ben Próbaidő – Új és válogatott versek című kötetében így összegezte ars poeticáját, „vallomását a költészetről”: „…a líra azzal érdemli meg nevét, hogy indulatot közvetít: ezért egyszeri és drámai megnyilatkozás is. – A költészet mindig a személyes és az egyetemes kölcsönhatásából születik meg.”

 

Fontosabb díjak, elismerések:

1967 – az Istituto Italiano di Budapest aranyérme

1982 – a Mikes Kelemen Kör díja (Hollandia)

1983 – József Attila-díj

1984 – a Munka Érdemrend arany fokozata

1987 – Bölöni-díj

1988 – Füst Milán-jutalom

1988 – a Francia Akadémiai Pálmák lovagi fokozata

1989 – Kosztolányi-díj

1993 – Széchenyi-díj

1994 – Illyés Gyula-díj

1995 – Pro Literatura-díj

1996 – Déry Tibor-jutalom

2002 – Eötvös Koszorú kitüntetés

2002 – Budapest XIII. kerületének díszpolgára

2008 – Kossuth-díj

2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

 

Az életrajzot Csűrös Miklós írta.